Találkozás Nagy Bandó Andrással a csornai könyvtárban

Húha! Nagy Bandó András olyan - pár mondatba sűrített, és mégis borzasztó sok mindent kifejező - gondolatsorral indította a beszélgetést, hogy szinte kívánkozott utána néhány lélegzetvételnyi szünet. Ha már az elején ennyit közöl, mi lesz később, hiszen mindent elmondott? Ez körülbelül ahhoz hasonló hatást válthat ki belőlünk, mint amikor megesszük a gazdagon megrakott levest, és az első percben úgy érezzük, jóllaktunk, ezért egyelőre nem fér belénk a második fogás, holott még ennénk tovább. De jöjjön a folytatás, ami szintén nem volt híján a megemészteni való adalékoknak...

A “vidéki parasztszármazék” építésztechnikus kőműves kisiparos lett, majd jó barátságot ápolt a földdel, hiszen egy ideig a kertészkedésből tartotta fenn magát, de életének bizonyos szakaszában matyómintákkal tányérokat díszített vagy éppen levélkihordóként vált hasznossá. Most próbáljuk meg beleszorítani egy szóba, mert hát mégis le kell írni, hogy ki ő; tehát az előadóművész a gyerekeknek azt javasolta, hogy a következő mondást nyugodtan felejtsék el: Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel! Pont fordítva igaz: amíg nyitottak vagyunk, addig nem válunk lélekben korosakká. - Én egy ilyen kíváncsi alkat vagyok, aki azon volt az eddigi hatvan egy-két-három éve alatt, hogy kipróbálja azokat a dolgokat, amelyek érdekelték: a sporttól kezdve a művészeteken át sok-sok minden jutott nekem. Lehet, hogy ez a sor nem ér véget; ha még időt kapok a sorstól, akkor még talán lesznek olyan dolgok, amelyeket képes leszek kibontani magamból - folytatódott a nyilatkozat.

A pályáját karikaturistaként kezdő vers- és kisprózaíró művész ma már maga illusztrálja könyveit, tehát miközben sokfele “elágazott”, visszatért az alfához. A közismert tévés személyiség lelkesen támogatta a kevésbé szerencsés sorsú hajléktalanok ügyét, mert felfogása szerint a normális ember ahol tud, segít. A több maratonit lefutott humorista poénjaiban mondja el világról alkotott véleményét, amelyek szerinte ma is vállalhatóak. Mivel még mindig maradt közölnivalója, könyvírásba kezdett.

Nagy Bandó András leszögezte: Ismerősei attól féltették, hogy a sok tevékenység által szétesik, ő viszont vallja, hogy forgácsnak született, és idővel törzzsé fog összeállni. Vagyis teljesen mindegy, hogy ki mivel foglalatoskodik, mert - kőműves példával élve - a lényeg a jó alap, az arra felhúzott falak, és a végén a betetőzés, s nem a mindenáron pénzgyarapítás. Eddig bármibe fogott, azt mindig hobbinak tekintette, s mivel jól csinálta, fizetséget is kapott érte. Hogy még jobban befogadjuk életfelfogását, az Út és Erény könyvének fellapozását ajánlotta, melyben mindez le van írva.
Nagy Bandó humorát felvillantva megjegyezte: Az ő LMP-je a Lúdas Matyi Párt, s ilyen funkciójánál fogva  nem akar a mindenkori hatalom tányérnyalójává előlépni, hanem megmarad a kisemberek gyámolítójának. Nézete szerint a hatalmon lévők, jöjjenek bármelyik irányból, nem az átlagemberrel azonos szintről szemlélik az eseményeket, ezért - akarva vagy akaratlanul - néha értünk, néha pedig ellenünk cselekszenek. - Nem azt nézem, hogy ki beszél, mert akkor elfogult lennék ide vagy oda, hanem ki mit mond, másodsorban ki mit tesz - fogalmazott a “jelenség”, mert ahogy humorával a mindenkori meghatározó lényegre hívja fel a figyelmet, Nagy Bandó András maga is azzá változott. Gyermekeknek készült derűs, kedves írásait izgalmas vállalkozásnak tekinti, melyek mindemellett  nem csupán a nagy klasszikus művek felé vezető lépcsőfokok, hanem óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt tankönyvek ma már. Az olvasással ugyanúgy vagyunk mint az írással - jegyezte meg -, mert ha nem gyakoroljuk, egy idő után sajnos elfelejtjük. - Ahhoz, hogy konyhakészen fogalmazzak, az kell, hogy a magyar nyelvet birtokoljam - jelentette ki az író.

Hogy fér bele ennyi tehetség és megmutatni akarás egyetlen életútba? Másképp még elképzelni sem tudom, minthogy ő az őserő birtoklója és  a Tao ismerője. Zárásul következzen Nagy Bandó egyik mondata: “Sok-sok helyen kaphattak belőlem.” Mi, a kortalan kíváncsiak, pedig csak reméljük, ez még sokáig így lesz!