Tanulj, mert akkor megvalósíthatod minden álmod!

Szilágyiné Polgár Éva a pedagógusnapon tudta meg, és az augusztus 20-i ünnepségen vehette át a Csorna Városért Emlékérmet, de korábban is számtalan elismerésben volt része: 1986-ban a művelődési miniszter dicséretben részesítette, 1988-ban a diákmozgalomért tett erőfeszítéseit jutalmazták. 2001 júniusában a Hunyadi gimnázium „Iskolánkért” elnevezésű oklevéllel ismerte el kiemelkedő tevékenységét, 2007 augusztusában pedig 30 éves közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött tevékenységét jutalmazták.

A kapuvári születésű hölgy a Hanság fővárosának gimnáziumában érettségizett, és akkoriban még orosz-német szakos tanárnak készült. De miután tudomására jutott, hogy a reáltárgyakra általában sokkal kevesebben jelentkeznek, elhatározta: inkább a matekot választja. A fizika „csak” pluszba érkezett, hiszen akkoriban párban kellett felvenni a szakokat, és mire végzett, utóbbit is megkedvelte. Hogy volt képes ilyen éles váltásra? Nos úgy, hogy neki minden tárgy egyformán érdekes, ezért valamennyit szívesen tanulja.

A kezdő tanárnak abban az időben nem voltak fegyelmezési gondjai.
Diplomáját 1977-ben szerezte meg az ELTE  természettudományi karán, és először kollégiumi nevelőnek vették fel. A reálszakos tanár nem bánja ezt az időszakot sem, mert tanítva sosem lehet olyan közel kerülni a gyerekekhez, mint a diákotthonba, ahol szinte együtt élt a tanulókkal. A legfurcsább az volt, amikor utasításokat kellett osztogatnia, mert a hozd ide, tedd oda szóhasználathoz nem volt hozzászokva, de idővel rájött, hogy a példaadó viselkedés ebben a helyzetben nem elegendő, ezért figyelmeztetni is kell a diákokat.

Manapság sajnos több az olyan gyerek, akinek nincs elég kitartása  a számokkal bíbelődni, valamint megküzdeni a sikerélményért, ezért hamarabb feladják. A gyakorlati kísérleteket azonban minden évfolyam kedveli.
Éva kislánya születése után kezdett tanítani a csornai gimnáziumba, de már előtte is óraadó tanára volt az intézménynek. A matematika tanítását olyan nagy nevű pedagógusoknál figyelte meg, mint Karakai Anna, Wekszli Árpádné és Kovács Ilona, akik szívesen látták váratlanul betoppanó fiatalabb kollégájukat. A tanításban eltöltött ennyi évtized alatt persze mindig akadt olyan diák, aki nem kedvelte a matematikát, de Szilágyiné szerint ők is elsajátították. Hogy pontosan miért, azt már nem fogja megtudni, mert lehet, hogy a tanár kedvéért, de az is lehet, hogy csak egyszerűen nem akartak rossz jegyet hazavinni. Az ízig-vérig pedagógus a rosszabbul teljesítő tanítványa jellemére is kíváncsi, ezért órán kívül, más szituációban, például egy-egy kirándulás alkalmával próbálta őt megismerni. A közös élmények és a beszélgetések gyümölcsözőnek bizonyultak, s a fiatal ezután matekból is megemberelte magát, hisz tanárát is hús-vér embernek látta. Manapság inkább az a jellemző, hogy a számítógéphez szokott diákok nem szeretnek sokáig vacakolni egy-egy problémával, mert megszokták a gyors megoldásokat.
Szilágyiné Polgár Éva pályafutása alatt hét osztályt kísért az érettségiig, s mindamellett, hogy a különböző tanévek során indult csoportok más-más összetételűek voltak, mégis kedvelte valamennyit. A szülőkkel szintén sikerült jó kapcsolatot kialakítania, akik azzal „hálálták meg” a gondoskodó nevelő munkáját, hogy rendre elmentek a szülői értekezletre, és nyomon követték gyermekük haladását. Első óvónőképzős osztályaiból került ki a legtöbb pedagógus, a későbbi gimnáziumi diákjainak már nehezebb volt elnyerni a bizalmát. Rengeteg kirándulás, kerékpártúra, sportos rendezvény, izgalmas verseny és fizikatörténeti vetélkedő  kötötte össze őket.
Matematikából és fizikából elvétve akadt olyan tanuló, aki előkelő helyezést ért volna el a versenyeken, de Szilágyiné Polgár Éva lelkesedését ez egy cseppet sem vetette vissza, mert megtalálta azokat az alkalmakat, amikor közel kerülhetett a diákok lelkéhez. Amiért még sem bánja, hogy nyugdíjas lett, az a következő: manapság nagyon nagy energiát követel a tanártól, hogy a diákot elmélyült tanulásra késztesse, és sajnos nehezebb velük elhitetni, hogy a tudás a hasznukra válik. Kicsit szomorúvá teszi ezt a történetet, hogy maga a pedagógus is nehezebben mondja a gyerekeknek: tanuljatok, mert akkor biztos jó állásotok és megélhetésetek lesz!
A Hunyadi János Gimnázium nyugalmazott matematika-fizika szakos tanára összegezte Csornához fűződő érzelmeit: a város befogadta őt, és otthonra talált a településen. A gyerekektől pedig oly sok gyönyörűséget kapott már azzal, hogy a szeme láttára lettek érett felnőttek, s boldoggá teszi, hogy ehhez a folyamathoz maga is hozzátehetett egy kicsit.