Van ahol vallási jelkép, míg nálunk több százezer forintért sem akad, aki gondozza

Indiai munkavállalók érkeznek nemsokára Beledbe. Nagy szükség van rájuk, mert a felkínált munkakört egyre kevesebb magyar vállalja, így az emberhiány azok életét is megnehezíti, akik egyelőre állják a sarat.

A gondozók arra törekednek, hogy az ellátottak minél többet egyenek, feküdjenek, hogy pihentek legyenek. Emiatt minden olyan hangos szótól tartózkodnak, mely megzavarná a stresszmentes légkört. Talán első hallásra vagy olvasatra kicsit meglepő, de a történet főszereplői tejelő szarvasmarhák, a helyszín pedig a beledi Extra Tej Kft. tehéntelepe. Pintér Zsolt ügyvezető hosszú évek tapasztalatát osztotta meg velünk: A Holstein-frízeknek igyekeznek megteremteni a legideálisabb körülményeket, hiszen az álltatok bőven meghálálják a szakszerű gondoskodást.

A 2.200 hektáron gazdálkodó cégcsoport részeként működő Extra Tej Kft.-nél kilogrammban megadva évi tízmillió tejet állítanak elő. A több mint kétezres állatállományból 920 a fejőstehén. A résztulajdonos szerint a tejelő szarvasmarha az állattenyésztés „nehézipara”, hiszen két évet kell várni csak arra, hogy ellő képes legyen a tehén, majd az év minden napján teljes ellátást kell számára biztosítani. A kiemelkedő hatékonyságot elérő és komoly technológiával működő kft. sok pénzt és energiát fordított arra, hogy a 2003-ban megvásárolt állatállománnyal akkoriban elért tehenenkénti 6.000 liter éves tejtermelést megduplázzák.
A mára az ország első tíz-tizenöt tehenészete közé tartozó cég szarvasmarhatelepén harminc egynéhány fő dolgozik, de a létszám nem hogy stagnál, hanem még csökken is, ami nem biztosít megfelelő alapot a hatékony tejtermeléshez. 2012-től 2014-ig komoly, sok milliárdos fejlesztést hajtottak végre: új 50 állásos fejőházat, több száz férőhelyes istállókat építettek a hozzájuk tartozó kiegészítő egységekkel. A tömegtakarmány tárolására silótelepet alakítottak ki.

Az állatgondozók nagyon jól tudják, hogy a nyugodt körülmények jó irányban befolyásolják a tejhozamot, különösen a fejési időszak alatt.
– Minden tiszteletem a munkatársaimé, főleg azoké, aki az elejétől fogva itt vannak velünk. Élvezzük egymás bizalmát – fogalmazott Pintér Zsolt. Az ügyvezető hozzátette: legalább öt-hat fővel kevesebben vannak attól az ideális létszámtól, amely mellett teljes mértékben ki tudnák használni a rendelkezésre álló modern technológiát. Egy éve emberhiány miatt szüntették meg az éjszakás istállómesteri munkakört. Mivel nagyon kevesen vannak, a műszakos kollégáknak semmi sem garantálja, hogy hétvégenként otthon maradhatnak, hiszen sűrűn rájuk kerül a beosztás.
Látható, hogy az emberi tényezőt tekintve rendkívül nagy a fluktuáció, amit jól példáz, hogy az utóbbi időben felvett harminc-harmincöt munkavállaló egyharmada néhány nap után odébbállt. Mára olyan kritikussá vált a munkaerőhiány, hogy külföldről toborozzák a dolgozókat. Első körben a magyar anyanyelvű területeken „néztek körül”, ahol azt tapasztalták, hogy az ottani potenciális munkaerő már tőlünk nyugatabbra találta meg a boldogulását. Így jött az ötlet: tesznek egy próbát Indiával, hiszen ott szent állatként tisztelik a tehenet. Hazánk különböző részein több esztendeje foglalkoztatják az indiai vendégmunkásokat, hozzánk legközelebb Hegykőn helyezkedtek el.

Beledbe olyan hat-kilenc indiai munkavállalót szeretnének felvenni egy-két éves határozott munkaidejű szerződéssel, akik szigorú törvényi keretek közt érkeznének Magyarországra. Még annyit érdemes róluk tudni: a leendő foglalkoztatok azért jönnek hazánkba, mert dolgozni szeretnének.