Van, akinek sport, míg másnak inkább hagyományőrzés az íjászat

Kocsis Gábor szervező arról beszélt, hogy a tradicionális íjászat iránt érdeklődő, illetve a régi vadászfegyvert használó látogatókat várták a jobaházi lovaspályán tartott rendezvényre. A Hanyi Táltoscsikók nem panaszkodnak, mert egyre nagyobb figyelem övezi  hagyományőrző tevékenységüket, a mostani összejövetelre is legalább ötven ember részvételét várják. Íjászversenyeiken az öt-hat évestől kezdve a seniorokig minden korosztály képviselteti magát. A jelentkezők számától függően hat-nyolc fős csoportokat alakítanak ki az íjászküzdelemben. Pergő, lengő és átlövő fajtájú mozgó, valamint különböző méretű álló célpontokra lehet lőni, annyi a kikötés, hogy csigás versenyíjakat nem lehet használni, csak a hagyományos fából készülteket. Versenyszámonként három vesszőt lehet célba indítani, és a találatok alapján pontozzák a teljesítményt. Kocsis Gábor leszögezte: csak olyan íjat kaphat a használója, amelyhez már elég erős, tehát képes azt biztonsággal kezelni. A balesetek elkerülése érdekében javasolt az alkarvédő, a vesszőkifutó (”Y” alakú kesztyű) és az ujjvédő kesztyű. Előbbi az íj idegének visszacsapódásától óvja meg a kart, utóbbi kettő pedig a kézfej és az ujj védelmére szolgál.

Spiteller Flóra szépen csiszolt és faragott, különböző méretben készült magyar szürke marha tülkökkel a kezében mutatta a tárgyakon látható geometrikus és ívelt formákat, valamint magyarázta a kürtök eltérő hangzását. Az ötödik jobaházi íjászverseny résztvevője megemlítette: az szerint, hogy milyen idős állatról van szó, egyre mélyebben szól a szarvból készült trombitafélék jeladása.
Nemes Lászlót korábban is érdekelte az ősmagyarok kultúrája, de öt esztendeje került igazán közel az íjászathoz, amikor balesete utáni komoly műtétből segítette őt talpra állni ez a sport. Sobor polgármestere azóta eljár a versenyekre, a jobaházit pedig különösen kedveli. Az elöljáró szerint tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, és kik vagyunk, valamint meg kell őriznünk hagyományainkat. Ma már olyan szinten érdekli őt az íjászat, hogy falujában komplex centrumot hozott létre e szép hobbi hódolóinak: lőtér, szálláslehetőség, felszerelések arzenálja várja az érdeklődőket. - Nagy öröm számomra, hogy a Rábaközben és az országban is egyre több tradicionális íjásszal találkozunk, mivel egyre komolyabban foglalkoznak ezzel a sporttal.  Minden íjnak lelke van, és ebben a lélekben benne van a magyarságunk is - fogalmazott a polgármester.

Nemes László először kézbevett íjához ragaszkodik a leginkább, de az eszközt időközben átadta fiának, aki az ősmagyar leletek alapján rekonstruált fegyvert a verseny kedvéért átmenetileg visszaszolgáltatta az édesapának. A merev szarvú reflexíj a modern technikának köszönhetően ma már pár hét alatt könnyedén előállítható, de őseink annak idején a ház körül rendelkezésre álló természetes anyagokból készítették fáradságos munkával. Sobor első embere elmagyarázta az íj alkotóelemeit: A merev szarvrész fából készül, a hajló karok az erő tárolására és a felvett energia visszaadására szolgálnak. Utóbbi műgyanta felhasználásával és speciális üvegszálas technikával készült. A középen látható markolatnak fa és bőr az alapanyaga. A bőr borítást egyébként az íj több részén is fel lehet fedezni, melyet azért helyeznek el rajta, hogy védje az eszközt a külső behatásoktól. A kényesebb részek plusz bandázzsal vannak megerősítve - avatott be bennünket a részletekbe az interjúalany.
Hogy történik az íj kiválasztása? A megszólaló szerint ahhoz hasonlóan, mint amikor a férfiember elkötelezi magát egy szép nő mellett:  először csak megnézi magának, majd mire észbe kap: beleszeret, s később elgondolkodik azon, vajon a legmegfelelőbbet választotta-e. Persze az íjak esetében egészen más paraméterek számítanak, mint például az erejét mutató font. Riportalanyunk kezében 38 fontos eszköz volt, mely egy átlagos fizikumú, vagy erősebb ifjú habitusának felel meg, de az 50 - 60 fontosakhoz már jóval nagyobb erőt kellene kifejteni. Az íj erőn kívüli másik fontos tulajdonsága, hogy összhangban legyen használójával, hiszen az ember összpontosítása is fontos az ösztönös célzáshoz, de Nemes László szerint éppen ez a szép a tradicionális fegyverhasználatban. Napjainkban nagy szilárdságú és teherbírású, korszerű anyagból készül a valamikor ínrostból, lószőrből előállított ún.ideg, ami a vessző elhelyezésére szolgál. Nemes László elmondta: ma egyre inkább megfigyelhető az a tendencia, hogy visszatérnek az eredeti megoldásokhoz, ezért természetes alkalmatosságokból készítik az íjakat. Őseink tudtak valamit, mert az így összeállított fegyverek semmivel sem maradnak le a korszerű módon gyártott társaiktól.