Varga Béni beváltotta tavaly tett ígéretét: önálló tárlata nyílt Csornán

Az erdélyi művészt harminchárom éves korában érte a szörnyű tragédia, de a sors annyira mégis a kegyébe fogadta, hogy életben maradt, viszont három végtagját néhány pillanat alatt elvesztette. Hogy mi következett ezután, azt a 2011. december 7-i számunkban Ami történt, nem hiába volt című írásunkban már bemutattuk. Művészetet értő és csodáló emberek felkarolták, aminek révén kijutott Franciaországba, ahol két alkotó avatta be a mesterség titkaiba: elsajátította az akvarell- és olajfestés technikáját. A kezdeti portrémásolásokat önálló alkotások sora követte. A tavalyi esztendőben Csornán letelepedett, idén pedig állampolgársági esküt tett művész első itteni kiállítását Némethné Andorka Klára nyitotta meg. – Képeinek felfokozott színvilága az életigenlést, az élet szeretetét igazolja, s mi  a munkáin keresztül olyan embert ismerhetünk meg, aki példát mutat küzdésből és akarásból – fogalmazott a Széchenyi iskola nyugalmazott rajztanára.

„Így is lehet élni, én is vagyok valaki! – mondta tavalyi interjújában a három végtagját elvesztő művész.
– Köszönöm... Könnyeim hullanak, szavaim nincsenek. Örülök mindenkinek, aki érzi, hogy az embert nemcsak a munka teszi naggyá, hanem az alkotás és Isten utáni vágya. Az emberiséget a művészet és az egyház hozza össze és emeli a magaslatokba. Remélem, képeimmel nem okoztam csalódást, mert sokat harcoltam azért, hogy eljussak idáig: én is része lehetek Csornának. A Jó Isten mindenkit áldjon meg! – köszönte meg a nemrég őt ért kitüntető figyelmet Varga Béni.

Nem túlzás azt állítani, hogy az ő esete felér a csodával, mert erős hittel,  akarattal felülkerekedett a megpróbáltatásokon: Csornán otthonra és új családra lelt, s megmaradt, egyetlen bal kezével gyönyörű alkotásokra képes. Varga Béni fiatalon nem ilyen életet képzelt magának, de mégis az lett földi küldetése, hogy szebbnél szebb képekkel ajándékozzon meg bennünket, továbbá, hogy történetét megismerve megkérdezzük önmagunktól: Mire föl nyavalygunk? Hisz nekünk nincs semmi bajunk! Ha ő képes volt túllépni az önsajnálaton, és példát mutatni nekünk, akkor itt az ideje, hogy mindenki megtegye azt, amire erejétől és tehetségétől fogva rendeltetett. Néha, sajnos rendkívüli események kellenek ahhoz, hogy önmagunkra és a világban való szerepünkre ráeszméljünk, de talán sosincs késő ahhoz, hogy sorscsapás nélkül is megtaláljuk a helyünket .