Vé-Feszt idén, Vé-Feszt jövőre, és még ki tudja hányszor!

Vásárosfalu jó példa arra, hogy a rendszerváltás előtt halálraítéltnek kikiáltott kis községek mégis életképesek, ráadásul a település lélekszáma azóta növekedett. Az elszármazottak lelkesen szurkolnak a falunak, és rendszeresen visszalátogatnak, hogy anyagi és erkölcsi támogatásukról biztosítsák az itt maradókat, valamint ápolják a régről származó barátságokat. Molnár Sándor elárulta, hogy jóval korábban is rendeztek falunapot a településen, de jó ideje kétnaposra tervezik ezt a találkozót. 2011-ben harminckét erdélyi tette le ebből az alkalomból az állampolgársági esküt, az idei rendezvényt pedig megtoldották még huszonnégy órával. A 2012-es nyárbúcsúztató nemcsak emiatt volt az eddigi legkülönlegesebb: több, a falu szempontjából meghatározó beruházást adtak át ebben az esztendőben, amit boldogan ünnepeltek az emberek. A fiatalokat pénteken rockfesztiválra várták, de az idősebbek is találtak kedvükre való együttest a zenei kínálatból.

Míg a többiek szórakoztak, az asszonyok  sürögtek-forogtak az asztalok körül. Igyekezetük tárgyáról, a kemencés langalóról Kremzner Csabáné beszélt, aki miközben begyakorolt mozdulatokkal forgatta a dagasztani való tésztát, felsorolta az adalékokat. Utóbbiak biztos rendben voltak, mert az anyag szépen engedelmeskedett a sodrófának, és a lisztes, burgonyás, élesztős keverék addig-addig nyúlt, míg lassan a deszka széléig „merészkedett”. A sóval, borssal és tejföllel ízesített, tepsibe eligazított tésztára még időben rákerültek az egyéb finomságok: hagymát, szalonnát és reszelt sajtot szórtak a tetejére. A vásárosfalusi vöröskereszt aktivistája úgy emlékszik, hogy három éve építették a kemencét, amelyben kollégáival minden rendezvény alkalmával kisütnek valami finom harapnivalót. A sütőből folyamatosan szálltak a friss illatok, amelyeknél csak az ételek látványa és íze volt ínycsiklandozóbb. A maradékkal sosem kellett megküzdeniük, mert mind egy szálig elfogyott a langaló. A volt répcelaki sajtgyárból három nyugdíjas úr jött el a vásárosfalusi ünnepségre, hogy a széles nagyközönségnek mutassák be a helyi alapanyagokból készült termékeket. Mészáros Károly a kémiai folyamatra kimerítő magyarázatot adott, és elmesélte a savó további feldolgozását, míg trappista jellegű, ízléstől függően, különböző fűszerezésű, megszilárdult sajtot nyert ki az alvadékból.

Az embereknek igenis fontos gyülekezőhely a kocsma, a kuglipálya és a kerékpáros pihenő, mert a nagyvárosokra jellemző elidegenedéssel szemben a felebarátok szóba állnak egymással az alig kétszáz lelkes községben  – fejtette ki gondolatait a rendezvénnyel összefüggésben Vásárosfalu vezetője. A kultúrának Tompáné Balogh Mária a tótumfaktuma, és ő koordinálja a pályázatok elkészítését is. Állandó segítőik közt van Tompa Attila, Pallang János, valamint felesége, Németh László és Klezmer Csaba családja, az ifjabb nemzedékből pedig Fésüs Zoltán és Tompa Krisztián. Utóbbi fiatalember arról beszélt, hogy idén a korábbiaknál merészebben terveztek, ezért két színpadot állítottak fel a szereplőknek, melyek közt bemutatkozott a Hősök live, a Belga, a Greedy Flay, valamint a Bohemian Betyars, a szünetekben pedig a kevésbé ismert környékbeli csapatok csaptak a húrok közé. Sokan ellátogattak az elmúlt évtizedek legnagyobb zenei fesztiválra Vásárosfaluba, ahonnét még másnap reggel sem akaródzott továbbállni a résztvevőknek. Az Angliából érkezett vendégek olyannyira el voltak ragadtatva, hogy legszívesebben Cambridge mellett is  meghonosítanák a programot. A Vé-Feszt rutinos szervezői abban reménykednek, hogy folyamatosan át tudják adni a stafétát a még náluk is fiatalabb nemzedéknek, így nem szakad meg a hagyomány.

Molnár Sándor végezetül mindenki figyelmébe ajánlotta szeretett települését: látogatható a falumúzeum, a képkiállítás, a Keszeg-ér partja pedig olyan látványosságokat ígér, hogy kár lenne kihagyni. Aki élvezi a természetet, annak érdemes megnézni a környéket, s nem utolsósorban vendégszerető helyiek kalauzolják az érdeklődőket.