Veterán motorok: amikor a kopott, avittas a szép

A veterán motorok gyűjtői egyre inkább ragaszkodnak az eredeti alkatrészekhez, hogy a jármű mind jobban emlékeztessen arra a korszakra, amelyben „született”. Ha sikerül a motort indítható állapotba hozni, Nagy Olivér szerint érdemes vele foglalkozni.

Megfelelő ember a megfelelő helyen, nagy türelem, és kitartó keresés a kulcsa annak, hogy eredeti alkatrészekre találjon a megszállott motorszerelő. Nagy Olivér a soproni, a győri és a pápai börzékre szokott elmenni, mert munkája mellett nincs ideje messzebbre utazni. Mint mondta, hobbija művelése közben sokat jelent a bizalom, mert nem mindegy, kitől származik az utólagosan beszerzett alkatrész. Internetre feltöltött német alkatrész katalógusokban itt-ott fellelni olyan robbantott ábrákat, amelyek alapján a gyakorlott motorépítő össze tudja szerelni a járművet. A pasztalat mellett nem árt, ha egy rendelkezésre álló minta alapján áll neki a munkának.
A Nürnbergben gyártott 1941-es SACHS MF 2-es még a szerelőbakon volt, amikor beszerezte, s annyira feljavította, hogy ma már menetkész. A kétütemű 100 cm3-s motor eredeti kereke 26 colos, tehát kerékpár méretű, elektromos rendszere pedig a Bosch típusú. Lassan tíz éve, hogy először látta egy pesti gyűjtőnél azt a banán formájú tankot, melyet tavaly sikerült beszereznie. A sárvédő, az oldaldoboz mind-mind eredeti a járművön. Érdekessége, hogy a Babettához hasonlóan pedál betekeréssel indul. A gyújtásdoboz takarófedele Ausztriából származik, ami persze már utángyártott.
Nagy Olivér az utóbbi fél évben olyan – gyűjtő szemmel szépnek mondható rozsdás, viharvert – motorokat látott, amelyeket szerinte egyenesen bűn lenne felújítani, mert eredeti gyári festése és mintázata makulátlan állapotban fennmaradt. Az idő valamennyire megkoptatta őket, de csak olyan sérülések vannak rajtuk, amelyek a napi használat miatt keletkeztek.
– Ha nagyon muszáj, felveszed a hátadra és odébb szaladsz vele – ajánlotta a nézők figyelmébe a riportalany a következő kétkerekűt. Már csak a festésre vár, mert sikerült működőképessé alakítani a háromsebességes DKV LT 125-ös motort, melyről hiányzott a láncvédő, a kipufogórendszer, a gyújtásdoboz pedig nagyon rossz állapotban volt. A motoron a gumiszalagokat ki kellett cserélni, mert annak nagyon sok a hatvan-hetven év. A kiváló menettulajdonságokkal rendelkező veterán jármű alig több mint 50 kg, teljes terhelhetősége pedig közel 200 kg.
Makulátlan állapotban került a beledi gyűjtőhöz az Ingolstadtban készült 1951-es DKW 125-ös motor, mely csak annyiban tér el elődjétől, hogy ennél már olajos lengéscsillapítót alkalmaztak. Az 1936-os gyártmányúnál erősebb a kuplungja, és a kormány tokozása is megváltozott, a szerszámos láda pedig bekerült a tankba. A kilométerórát a lámpaházba helyezték, valamint új formát öltött a hátsó lámpa.
Az RT családból származó négysebességes DKV 250/2-es motor eredeti formájában látható. A lánc- és sárvédőn jól nyomon követhető a fehér gyári csíkozás. Nagy Olivér még nem döntötte el, hogy mihez kezd ezzel a járművel, de lehet, meghagyja jelenlegi állapotában.
Nagy Olivér az 1936-ban készült 250-es Zündappot azért mutatta meg, hogy szemléltesse, miből lesz a cserebogár. Amikor hozzá került, még ennél siralmasabb állapotban volt. Biztos, hogy rengeteg munkája lesz vele, de az idő és a türelem neki fog dolgozni. Az újjáépítéshez egy barátjánál lévő DB 200-as alapján fog nekilátni, és még az idén kerekeire állítja.