„Megyerikumok”: Ángyán Csilla népi iparművész remekei

– A műhelyemben készülő kerámiatárgyak mindenképpen a Rábaközhöz köthetőek, az itteni hagyományokból merítkeznek, ugyanis a tájegységben nagy hagyományai vannak a fazekasságnak – nyilatkozta televíziónknak a népi iparművész.

A csornai muzeális intézményben elhelyezett, igényes gyűjteményhez hasonló tárgyak láthatóak a fazekas műhelyében. Ángyán Csilla a mai kor elvárásai szerint formálja meg alkotásait, mert nem pusztán dísztárgyak, hanem mindennapi használatra készülnek.
– A kínálatot nagyban meghatározza a vásárlók igénye, de szakmailag én döntöm el, hogy a népi hagyományok jegyében mi fér még bele, vagy mi az, ami már túl modern, ezért nem az én műhelyembe valók. Az ihlet folyamatosan jön, hisz az ember nyitott szemmel jár. Amikor annak idején a kaposvári iskolában kitanultam a mesterséget, a rajztanárunk egyik mániája volt a díszítősor, minden beadandó rajzunkon szerepelnie kellett egynek, ezért mindenhol azt gyűjtöttük: az utcán, a boltban, az iskolában, hogy miből lehetne ihletet meríteni. Ez nem múlt el nyomtalanul: Ha meglátok valahol egy szép népi motívumot, lerajzolom, és elteszem későbbre, mert hátha valamikor még hasznát vehetem. A fazekasságban is vannak ún. trendek, így a mai vásárokon is látni érdekes tárgyakat, amelyek egyfajta újítások. Az ember ezekre azért figyel fel, mert ha nem is teljesen ugyanazt készíti, de ötletet lehet belőlük meríteni – mondta a csornai alkotó.

A rábaközi fazekasoknak régen a legkelendőbb termékei volt a mázatlan vagy feketére égetett gyönyörű, vizes korsók, a tejesfazekak, de kelendő volt a kettesfazék, a kuglófsütő és különféle sütőedény. Ezek a tárgyak készültek a leggyakrabban, mert nagy volt rá az igény. A fazekasok többnyire átvehetik e tárgyak formavilágát, a motívumokat, de a mai használati igényekhez igazodva kell őket elkészíteni. A kuglófsütőt a mostani háztartásokban is ugyanolyan jól lehet használni, mint régen. A teás- és kávéskészletek, étkészletek szintén a mai kor igényeinek megfelelően készülnek.

A régi fazekasság legnehezebb munkafolyamata az agyag kitermelése, illetve a földmunka volt, amit napokig tartó tisztítás, gyúrás, iszapolás előzött meg, ezért a fazekasok nem is engedtek nőket maguk közé. Nők nem korongozhattak, de a díszítésben segíthettek a családtagok. Napjainkban már sokkal könnyebb dolga van a fazekasoknak, csak elő kell venni a zacskóból a kész agyagot és át kell gyúrni. Ez azért szükséges, hogy homogenizálja és levegőtlenítse az anyagot.
– Rengetegféle tárgyat lehet agyagból készíteni. A műhelyben láthatóak az általam is nagyon kedvelt, legutóbb készült kerámiáim: a tükörkeret, a teáskészlet, a süteményes készlet, a talpas tál, a bon-bon tartó. Nagyon sok kapucsínós készletet készítek, és különféle gyümölcsöstálakat. Az ún. áttört tárgyak a rábaközi formákból és az alföldi díszítőtechnika ötvözésével születnek. Ezek különféle ünnepi alkalmakra való tárgyak, amelyek nagyon jó beilleszthetők a mai lakáskultúrába is. Nagy igény van a pálinkás és boros ivóedényekre, illetve készletekre, a szűk szájú pálinkás palacktól kezdve a lapított butellákig. A komplett készletek kupicákkal és pohártartókkal készülnek. A teáskanna tipikusan mai tárgy, régen nem volt ilyen a néphagyományban. A kelesztőtál közepére általában szép minta került, mert arra van igény. A sütőedények samottos agyagból készülnek, fedővel vagy anélkül, füllel vagy nyéllel ellátva. Ugyanúgy lehet őket használni, mint a jénait, ezért óvatosan kell betenni a langyos sütőbe. A hőt viszont bírja, hiszen majdnem 1000 fokon égetem, csak az a titka, hogy vele együtt, fokozatosan emeljük a sütő hőfokát. Mivel használati tárgyak, finom köreteket, húsételeket lehet bennük készíteni.

Miközben kameránkkal az egyik edény fedőjének mintázására várakoztunk, házigazdánk bemutatta az áttört tárgy készítését. Előzőleg körzővel szerkeszti rá a mintát, amelyet egyesével kell kivágni az áttörőkéssel. Mindezt csak akkor lehet megtenni az agyagtárggyal, amikor még ún. bőrkemény állapotban van, ami azt jelenti, hogy ujjal már nem lehet benyomni, de a fazekas körme még belemegy.

A műsorunkat figyelemmel követő tévénézők is meggyőződhettek arról, hogy a milyen sok munkafolyamaton megy keresztül a kerámiatárgy. Legalább két hét kell, hogy kényelmesen elkészüljön vele a művész, mert soha nem lehet egyetlen darabot teljesen készre égetni, ugyanis teljes kemencényi árunak kell készen lennie. A készítéstől kezdve egy hét a száradás, addig nem szabad égetni, mert ha nedvesség marad benne, akkor szétrobban a kemencében. Az első égetés 980 °C alatt történik, utána kikerül a kemencéből a zsengélt tárgy, amit még be kell mázazni. A máz por alakban kapható anyag, amit vízzel feliszapolnak, majd öntéssel vagy mártással kerül rá a tárgyra. Utána azonnal bekerül a kemencébe, és másodszor már mázasan, legalább 980 fokon kell égetni.
Ángyán Csilla műhelyében leggyakrabban olyan zöld mázas kerámiák készülnek, amelyek a Rábaközre jellemző színben pompáznak, de készültek régen barna, sárga és színtelen mázas tárgyak is. A mai igényekhez még a kék és a bordó színű fazekasmáz igazodik a legjobban.