A farádi Élő Imre kiállításán jártunk

Élő Imre magángyűjteményét a látogatóközönségnek állította össze, de időnként maga is elmerül a régi iratokban és megcsodálja a letűnt korok tárgyait. „Sok mindenem van, elviheted!” – ajánlják fel holmijaikat az ismerősök, vagyis gyakran személyes kapcsolatai révén kerülnek hozzá a tárgyak.

Élő Imre évek, évtizedek alatt tett szert folyamatosan bővülő gyűjteményére. A régi falusi életformára emlékeztető tárgyak nagy becsben vannak nála. Idestova hat évvel ezelőtt forgatott először televíziós stábunk a farádi portán, de akkori felvételünkön inkább csak az udvaron tárolt dolgokat mutattuk be, viszont azóta a becses darabok nagy része zárt helyre került. Kitartó munkájának köszönhetően mára 250 fölé gyarapodott az eszközök száma, melyek a korabeli falusi élet hangulatának őrzői. Az igás szekér, az eke, a fogas a mezőgazdasággal foglalkozó embereknek nem ismeretlen tárgyak, és sokan használták a kéziszerszámokat is, mint a szecskavágót, vagy a répadarálót. Élő Imre a kollekció nagy részét a tágabb családtól kapta örökségbe, s mióta szélesebb körben ismertté vált szenvedélye, a környező településekről is értesítik a gyűjtőt, ha egy-egy értékes darabra bukkannak.
Az idősebbekből álló csoportok szívesen nosztalgiáznak Farádon, mert számunkra jóval többet jelentenek ezek a tárgyak, hiszen sokszor nehéz körülmények között használták a munkaeszközöket. Évek óta látogatják a gyűjteményt a környékbeli intézmények tanulói is. Idén a Széchenyi iskolából érkezett ötven diák; nekik viszont újdonságot jelentettek a kiállított darabok.

Élő Imrének különböző dokumentumok és családtörténeti kiadványok is a birtokába kerültek. A családi ház falán lévő tablók a családfa-kutatás eredményeit őrzik. A farádi gyűjtő a ’90-es években kapott erre ihletet: nagyanyja halála után határozta el, hogy a síremlékeken lévő feliratokat felújíttatja. Akkor szembesült a hiányokkal, mert nincs mindenkinek a neve feltüntetve, így a helyi plébánián nézett utána a régebbi feljegyzéseknek. Tíz éve kezdte az apai ág felkutatását, s mára öt tablóval készült el, melyeken 1500 személy adatai lettek feltüntetve. A család tagjai szerencsére többségében a környéken telepedtek le, tehát nem szóródtak szét országszerte, ami némileg megkönnyítette a keresést.
További értékes darabja a gyűjteménynek az 1780-as években készült írás, mely bekerült a közel százdarabos családi dokumentumtárba. A kivonaton Élő Mihály neve olvasható, és konkrétan a soproni hercegségnek fizetett adóját rögzítették a sorok. 1828-ból való az a régi írás, melyen Élő Imre dédnagyapja és testvérei szerepelnek, egy vagyonszerződéssel kapcsolatos dokumentumon. 1898-ban készült az Élő nagypapa házasságáról szóló anyakönyvi kivonat egy lapja, melyen a nagy eseményt hozzák nyilvánosságra.
Mivel az örökösök nem hordták szanaszét, számos értékes iratra bukkantak az anyai nagyszülők házában is. Az ott talált imakönyvben valaki gondosan feljegyezte az ősök születési és elhalálozási dátumát. 1873-ban készült az anyai dédnagyszülő katonakönyve, amelyben Kránitz János huszár adatai olvashatóak, valamint a korabeli katonai szabályzat, magyar és német nyelven. 1900-ban datálódott a Farádi Keresztény Fogyasztási és Hitelegylet, mint szövetkezet részjegy könyve, melyben régi nevek szerepelnek. Az 1929-es fotóról az egykori farádi tűzoltók néznek szembe a szemlélővel.
Élő Imre külön dokumentumba zárta az 1875-ben született és 1908-ban Amerikába kivándorolt anyai nagyapja ügyes-bajos dolgait feljegyző írásokat. A család utólag értesült róla, hogy Varga Kálmán gyilkosság áldozata lett. Az elszánt gyűjtő még a tengerentúli országba vezető hajó utaslistáját is megszerezte, hogy az elveszettnek hitt rokon nyomára bukkanjon.

A gyűjtemény tárolására szolgáló helyiség illata is a régi időket idézi, ahol felelevenedik a múlt. Élő Imre sosem tud betelni az egykori iratok és tárgyak tanulmányozásával, mert nagyon sok információval szolgálnak.
- A tablók beszélnek – mondta a farádi ember, aki az időben és térben eltávolodott rokonokat a feljegyzések által összekapcsolta. Élő Imre szívesen látja barátait farádi otthonában, ahol nyaranta a lugas árnyékában folyik a beszélgetés.
– Nálunk nincs nyitva tartás, mert a farádi ház kapuja reggeltől este kilencig is nyitva van. Szívesen látok bárkit, bármikor, de ha előre szólnak, akkor jobban felkészülök a fogadásukra. Az amatőr „bogrács szakács” ha épp nem a gyűjteményével van elfoglalva, akkor sem unatkozik, mert szinte havonta részt vesz valamilyen falunapi, szabadtéri rendezvényen, különféle térségi borversenyeken. Hobbiját – maga és mások örömére – tovább kívánja folytatni.