A játékosnak a balkezesség előnyére szolgált

Alkalmi labdaszedőként kezdte pályafutását a volt NB I-es kézilabdás Bágyogszováton. Szabó Ilona 1972-től 1989-ig játszott az első osztályú csapatban. Első bajnoki meccsén a Fradi ellen vonultak pályára, ráadásul jól irányzott labdája betalált az ellenfél hálójába.

Az egykori NB I-es sportolók a kézilabdát hobbinak tekintették, mégis magas színvonalon művelték, és azzal is megelégedtek, ha a munkahelyükön néhány órára elengedték őket. Egy biztos: Hozták az eredményeket, pedig nem a pénzre hajtottak! A vidéki sportolóknak nagyon sokat jelentett a baráti összetartás, mert a mezen kívül mindent maguk finanszíroztak. Akik a pályán ellenfelekként küzdöttek egymással, előtte és utána a legnagyobb barátságban folytatták a beszélgetést.

Televíziónk Szabó Ilonával, az egykori NB I-es kézilabdással beszélgetett, aki bár sokáig győri színekben játszott, mégis ízig-vérig bágyogszováti sportolónak tartotta magát. Pályafutása a helyi általános iskola udvarán indult, ahol Véghelyi Miklós tartotta az edzéseket. A játék nővérével együtt odavonzotta, és kitartásuk meghozta gyümölcsét, mert néha be is állhattak a csapatba. Felső tagozatos korában Horváth László testnevelőhöz kerültek, aki nagyon sokat tett a település sportéletéért. Az ügyesebbek az atlétika egyes ágaiban is jól szerepeltek, például a négytusában és a kislabdadobásban. Ilona utóbbival eljutott az úttörő olimpiára. Középiskolás nővére, Szabó Mária (Kiss Tiborné) a győri textiles pályán gyakorolt, ahol szakmunkásképzőbe járó húgát is szívesen látták. Riportalanyunk szerint felfele ívelő pályafutását annak köszönheti, hogy a szerencse is mellé szegült, mert az akkori átlövők épp be akarták fejezni a játékot, ezért kapóra jött nekik a feltörekvő bágyogszováti fiatal. A technikai hiányosságokkal küzdő balkezes kézilabdás jobb kettes lövőként segítette csapatát. A járási bajnokságokon „nevelkedett” bágyogszováti lány egyszer csak ott találta magát az NB I-ben. Ugrásszerű előrelépésében nemcsak fizikuma, hanem kitartó szorgalma is közrejátszott. Szüksége volt az elszántságra, mert a munka mellett eleinte heti négy-öt edzést végző sportolót a gyár csak néhány órás idő kedvezménnyel segítette. Ráadásként ekkor járt esti szakközépiskolába, hogy érettségit szerezzen. A mérkőzések viszont a hétvégéjét vették igénybe, így kevés szabadideje maradt. A hajnali ötös busszal és vonattal ért oda a meccsekre, későbbi csornai társaival pedig az autóstoptól sem riadtak vissza hazafele.

Akkoriban a Fradi, a Vasas, a Budapesti Spartacus, a vidékiek közül pedig a Veszprém voltak a top csapatok, de az ő kézilabdásaik sokkal jobb körülmények között készülhettek a mérkőzésekre. A helyzetbe kerüléshez kellettek a jó beállósok, az irányítók és a csapatjátékosok – mesélte az első bajnoki meccsét a Fradi ellen játszó Szabó Ilona. A győri csapat erősségét hiába hívták Tatabányára, Egerbe, Szegedre és Veszprémbe, sokáig kitartott a megyeszékhelyen, mert jól érezte magát a csapattársakkal. Annyi változás azért történt, hogy a Textil után átkerült a Richadrs-hoz, és fénykorában mindkét csapattal eljutott a tabella hatodik helyéig.
A vidéki csapatok egyik örök problémája volt, hogy a tehetősebbek elvitték a legjobb játékosaikat. Az aktív sportpályafutását befejező Szabó Ilona annak idején búcsúintelmeiben is megfogalmazta: Ne engedjék el a gárda erősségeit, mert sokkal szebb jövő várna Győrben a kézilabdára, ha jobban megbecsülnék értékeiket.
Szabó Ilonának 1989-ben állást ajánlottak szülőfalujában, így átigazolt Bágyogszovátra. A hazai csapat akkor a járási és a megyei bajnokságban szerepelt, 1991-ben pedig bejutottak az NB II-be, melyet 1995-ben megnyertek. A kézilabdás sporttevékenységéért díszpolgári elismerésben részesült. Az anyagi feltételek csak a legalapvetőbb működést tették lehetővé, ezért nem indultak az NBI. B.-ben.
Bágyogszováton a helyiek nyomon követték a tehetséges kézilabdás pályafutását, aki az élet minden területén hasznát vette sportos múltjának, mert edzőitől és társaitól kitartást, szorgalmat és emberséget tanult. A sport révén rengeteg élményben volt része, hisz bel- és külföldön egyaránt sok helyre eljutott.
– Mivel az ember Győr-Moson-Sopron megyei, az ETO-nak drukkol a legjobban – jegyezte meg Szabó Ilona, aki mostanság „fotelforradalmár” módjára tartja a kapcsolatot a kézilabdával, mert a tévén keresztül követi nyomon a mérkőzéseket. Mint mondta, ennek is van előnye, mert ha nem tetszik a látvány, simán csatornát vált. Kívánjuk neki, hogy erre minél ritkábban kerüljön sor.