A kommunizmussal nem köthetünk alkut!

A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek Farádon, mindazokra, akik tudtak valamit a rendszerről, vagy csak hallgatni kényszerültek. Legtöbbjükön az Andrássy utcai pincebörtönben vagy a recski munkatáborban torolták meg el sem követett bűneiket

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett farádi ünnepségen részt vett dr. Czapáry-Martincsevics András, a Magyar Nemzetőrség „Török István” Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetségének vezetője; Büki Lajos, 1956-os forradalmár, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökségi tagja; Fehérvári Zoltán, a Történelmi Igazságtétel Bizottság országos alelnöke, valamint dr. Bónáné dr. Németh Katalin csornai polgármester.
Megemlékezést tartott Széles Sándor, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal vezetője.
– Az ’50-es évek Magyar Népköztársaságában, egészen pontosan 1954-ben Farádon, az éj leple alatt valakik sietve elástak három faládát. Azokban a ládákban három holttest feküdt, három ismeretlen magyar ember. Nem tudunk róluk semmit, nem tudjuk, mit követtek el, ha egyáltalán elkövettek valamit. De valamiért meg kellett halniuk. Aki tudott ezekről az elhantolt faládákról, attól kezdve halálos veszélyben élt. Még hallgatni is veszélyes volt számára, mert aki valamiről hallgatott, az valamiről tudott is. És aki tudott róluk valamit, az a rendszer ellensége volt, azt bármikor elvihették, szintén az éj leple alatt, a nagy fekete autóval – mondta Széles Sándor kormánymegbízott.
– Az áldozatok pontos számát sosem tudjuk meg, de becslések szerint 80 - 100 millióra teszik nemzetközi vonatkozásban. Mégis, a kommunizmus áldozatairól lényegesen kevesebb szó esik szerte a világon, mint a nácizmus jóval kevesebb áldozatáról; bár egyetlen áldozat is sok – hangsúlyozta a szónok.
A tengernyi bűn terheit, politikai és lelki örökségét máig viseljük. Míg az egyéb háborús bűnöket elítélték, a kommunizmus nevében elkövetett rémtetteket sosem kérték számon. E kettős mérce, vagyis a múlt értékelése keletre és nyugatra osztja földrészünket, és emiatt nem tud kialakulni a morálisan egységes Európa – hangoztatta Széles Sándor, hozzátéve: A kommunizmus olyan eszme volt, melyre hivatkozva hús-vér emberek hajtották végre gaztetteiket.

A farádi sírásó halálos ágyán osztotta meg titkát unokájával. A történet 1954-ig nyúlik vissza, amikor egy teherautó megsüllyedt a farádi evangélikus temetőhöz vezető úton. Egy traktor húzta el őket a temetőig, ahol a sírásókkal ásatott gödörbe dobták a ládákat, majd elrendezték a területet, mintha semmi sem történt volna. A jelenlévőket halálosan megfenyegették, hogy ők és családtagjaik bánják, ha eljár a szájuk.
A titkot nagyon sokáig megőrizték. Halottak napján mégis egy-egy szál virágot hagyott ott valaki, ahol sír nem jelölte a helyet. Az emberek úgy találgatták, talán csak elejtették a virágot.
– Még véletlenül sem temetkeztek oda, és a helyiek valahol mélyen érezték, hogy történt valami, ezért ezt a helyet nem kellene bolygatni - mondta Szalai Zoltán. – A sírásó unokája elmesélte a történetet egy nemzetőrnek, aki történetesen jó barátom. A megfelelő engedélyek beszerzése után megkezdődött az exhumálást. A vizsgálat eredménye mindenkit megdöbbentett: Az első ládában egy arccal lefelé fordított hölgy tetemét találtuk, kinek koponyáján lyuk tátongott. Értesítettük a Nemzeti Nyomozó Irodát, de az áldozatok kilétére nem derült fény. Ökumenikus mise keretében, európai emberekhez méltó módon elhantoltuk őket. A mai napon rájuk is emlékezünk, a Jóisten nyugosztalja földi maradványaikat – fogalmazott a polgármester.