Varga Gyula mindig magaslati levegőre vágyott, ezért számára a tető maga jelenti a boldogság. Az ácsmester rokonsága, ismerősei és az egykori tanítványok körében nemrég ünnepelte 80.születésnapját Csornán.
Az ácsmester az élet minden területén magasra tette a lécet. A nemrég 80. születésnapját ünneplő iparosnak reggel ötkor kel fel a nap, s mi sem természetesebb neki, hogy mielőtt álomra hajtja a fejét, alaposan felkészül a másnapi munkára.
– Nem tudom elgondolni, hogy mikor annyi iparos van, miért keresnek még mindig az emberek. Fantasztikus érzés ez, de bosszant, ha nemet kell mondanom valamelyik kuncsaftnak - hangsúlyozta Varga Gyula.
– Nagyon örültem, hogy átvehettem a stafétabotot. Apám is ács volt, ezért feltétlenül ragaszkodtam ehhez a szakmához, mert szebbnél szebb munkákat láttam nála - kezdte a visszaemlékezést a riportalany. - Néhány évesen felszalajtott a tetőre a szekercéért, miközben figyelte minden mozdulatomat. A győri építőipari technikumba jártam, majd a szakmunkásvizsga letétele után apám mellett dolgoztam. 1965-ben a Vas megyei árvíz idején lettem önálló kisiparos. 1970-ben volt a mestervizsgám, mely a következőképpen alakult: fényképen látható francia külvárosi kis ház alapján kellett a tervet elkészíteni, az egész házat, a födémrendszert, a tetőszerkezetet. A vizsgát kiváló minősítéssel fejeztem be – hangzott a visszaemlékezésben. Az épület egyébként annyira megtetszett Varga Gyulának, hogy később ugyanolyant épített magának Csornán. Mivel a ’70-es években még nem volt telefon, levélben kapta a megbízásokat, és térkép alapján találta meg a településeket, munkatársaival mégis mindenhova odaért. Egyik megbízás hozta a másikat, minden napra jutott egy–egy kisebb tető. Utána jöttek a középületek, templomok, lovardák és majorok. Hatalmas építkezések voltak mindenfele, és a magasépítőipari vállalatoknál alkalmazott zsaluzók mellett nagyon keresettek voltak a tetőkészítő ácsok.
A teljesség igénye nélkül a mester keze munkáját dicséri az új építésű ikrényi, az almásfüzitői templom, a közelmúltban elkészült munkák közül a csornai Széchenyi iskola tetőszerkezete, a celldömölki fürdő és camping fából készült szaunakomplexuma, a Provertha beledi üzemcsarnoka, a Sopron környéki óvodák, pld. a lövői, a kópházi, mosonszolnoki oktatási komplexum. A napi munka mellett mindig szakított időt a társadalmi munkára: dolgozott az épülő csornai termálfürdőn, a szolgáltatóházon, a tűzoltószertáron, de Győrbe is sok helyen segített.
Varga Gyula számos elismerést és kitüntetést kapott: a ’80-as években Társadalmi Munkáért Emlékplakett Arany fokozatát vehette át több alkalommal, Aranykoszorús Mester díjban részesült 1999-ben, 25 éves kisipari-vállalkozói munkájának elismeréseként ezüstgyűrűvel tüntették ki, 70 éves korában átvehette a Csorna Városért Emlékérmet.
– A megyének talán nincs is olyan települése, ahol ne dolgoztunk volna. Nem okozott gondot az új típusú tető kialakítása sem – mesélte Varga Gyula. Élete fő művének tartja budapesti Pasaréten készült ház tetőszerkezetét, melyen másfél évig dolgozott. Svédországból hazatelepülő barátja kérésére vállalta el a munkát úgy, hogy a svéd terveket magyarra fordították, és a a külföldi építésvezetőre sem tartott igényt. A megrendelő elégedettségét kifejezve, kétszer is meghívta a mestert tanulóival együtt Svédországba.
A csornai ácsot hazánk minden táján ismerik. Nála a fiatalok nemcsak a szakmát, hanem a munkaszeretet is egy életre megtanulták.
– A hosszú évek alatt sokat változott a szakma, de mindig igyekeztünk megfelelni a kihívásoknak. Olyan gépeket vásároltunk, amelyek megkönnyítik a munkát. Mikor 1972 körül még utánfutót sem igen lehetett látni, olyan fűrészgépet gyártottunk, amellyel bejártuk az országot. Akkoriban nem használtak fóliát, ezért gyorsabban ment a lécezés – fogalmazott a riportalany. A mester megkövetelte a pontos munkát, de aki megbízható volt, azt maximálisan megbecsülte. A kölcsönös tisztelet meg volt mind a két fél részéről: a tanulók ragaszkodtak Gyula bácsihoz, aki családtagként bánt beosztottjaival. Egyik segédje gyermekkora óta nála tevékenykedik, és a mestert arra kéri, hogy legalább addig tartson ki, míg ő is nyugdíjba vonul. Harminc tanulójából ketten sajnos elhunytak, de három–négy kivételtől eltekintve valamennyien a szakmában maradtak.
Az ácsnak mindkét lánya pedagógus lett, s reméli, hogy vője továbbviszi szakmáját. Varga Gyulát a mai napig mestersége élteti, ezért még legalább tíz esztendőn át szeretné folytatni a munkát. Mint mondta, ráér utána elgondolkodni, hogy meddig tovább. Nézete szerint a józan életnek, a munkának és a szabad levegőn töltött óráknak köszönheti aktivitását. Kívánságára a szűk családon kívül meghívták a sógorokat, sógornőket, barátokat, ismerősöket és a tanítványokat, akiktől azzal köszönt el, hogy szeretné viszontlátni őket a kilencvenedik születésnapján.
A kiemelt ünnepek örökre nyomot hagynak a szívünkben – fogalmazott Perlaki Sándor a 80. születésnapját ünneplő Csukás iskola jubileumi gálaműsorán.
Mi lenne, ha reggel nem autóba ülnél, hanem helyette gyalog indulnál el az iskolába, vagy akár kerékpárral, esetleg rollerrel érkeznél? Majdnem mindegy, csak mozogj minél többet! Ha gyűjtöd a „zöld” pontokat, nemcsak magaddal teszel jót, mert egészségesebb leszel, de az iskoládnak is segítesz, mert hasznos nyereménytárgyakhoz juttathatod a közösségedet.
Napjainkra tömeges méreteket öltenek az internetes csalások – fogalmazott a bűnmegelőzési főelőadó.
Nem véletlenül jöttek el ennyien, és aki itt van, annak nagyon sokat jelent a nemes szellemben megrendezett verseny – fogalmazott Major Jenő a 15.
Henczel Szabolcs szerint húsvét alkalmával különösen aktuális a szeretet forrásáról és mélységeiről való elmélkedés.
2025. április 8-án tartották a Széchenyi iskolák találkozóját Kapuváron. Nem véletlen az időpontválasztás, hiszen 165 éve ezen a napon hunyt el Széchenyi István.