Az olvasáshoz nem kell más, mint őszinte szív és nyitottság

Az alkotók különböző szakterületen végzett kutatásának eredményeként újabb munkákkal gazdagodott a Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának gondozásában megjelenő Kisalföldi Szemle sorozat.  A szervezők alkalomhoz méltó helyszínnek választották a csornai premontrei rendházat, hogy bemutassák Szalontay Judit, Dominkovits Péter és Szalay Balázs közelmúltban megjelent tanulmányait, melyek három különböző század más-más társadalmi rétegével foglalkoznak, s annyi a közös bennük, hogy a Rábaköz örökségét dolgozzák fel. A közelmúlt eseményei a kollektív emlékezet részei, ezen kívül sokunk családjának személyes élményként tárolódnak el. A művek sorain keresztül a lokálpatrióta szeretete szólal meg – fogalmazott Heiter Róbert Gottfried prelátusi titkár a megnyitóünnepségen. Szerinte az új kiadványok lényege, hogy eddig nem ismert összefüggéseket tárnak fel.

Néma Sándor levéltári igazgató a szerzőket arról faggatta, hogy milyen forrásból merítkeztek, és milyen kutatási módszert alkalmaztak a munka során. Dominkovits Péter, a soproni levéltár igazgatója a Csorna környékén megjelent 17. század eleji adóösszeírásokat a földesurakra, a jobbágyközségekre és a mezővárosokra kivetítve vizsgálta. Szalontay Judit "A csornai Kokas család krónikája" című dolgozatának összeállításakor a jelenségeket nem önmagukban, hanem a történeti hátterükben tanulmányozta. A dokumentáláskor tárgyi hagyaték is segítette munkáját.

– Megéltük, átéltük és túléltük – ezekkel a szavakkal foglalta össze a legrövidebben dr. Horváth Lóránt Ödön premontrei apát azt az időszakot, amelyet a Csorna az 1956-os forradalom idején című 160 oldalas önálló könyv taglal. A Szalay Balázs mielőtt nekiállt az összegző munkának, a korabeli lapokat,  nyomtatott tanulmányokat, visszaemlékezéseket és a levéltári anyagokat forgatta,  s nem utolsó sorban az adatközlők történeteire támaszkodott. A történelemtanárban 2006 tavaszán fogant meg a gondolat, amikor a megyei önkormányzat pályázatot hirdetett az ’56-os események tiszteletére. Az első helyre díjazott mű olyan jól sikerült, hogy a bírálóbizottság nyomtatásra érdemesnek találta, így a szerző tovább folytatta a kutatást. A kisebb-nagyobb megszakításokkal összesen hat évig tartó gyűjtőtevékenység eredményeként megszülető kiadványhoz köze van annak a közel nyolcvan személynek, aki átélt történeteivel segítette a szerző munkáját. Sajnos,  közülük már nem mindenki érhette meg a nagy napot. A könyv nyomdába kerülése óta Szalay Balázs újabb információkkal és képanyaggal gazdagodott, tehát részéről nem lezárt a csornaiak 1956-ban átélt és megírt történeteinek kutatása, s ezenkívül más időszakok is foglalkoztatják. A szerző a könyv egyik legfőbb üzenetének tekinti, hogy gondolkodjunk el azon, vajon a mai ember az ehhez hasonló sorsfordító helyzetekben miként reagálna.