Az új plébánosnak barátságos, szívélyes fogadtatásban volt része Csornán

Csorna új plébánosa szeretné, ha minél több család és hívő emberekből álló csoport alkotná a nagy egyházközséget. Winkler Zsolt kiemelt feladatának tekinti a katolikus óvodával-iskolával való együttműködést. A jó példa előtte van, ezért a Jézus-szíve plébánia, miként a premontrei rend, maga is erősebb közösségé válhatna, és jelentene igazi védőbástyát az itt élő híveknek.

A mosonmagyaróvári származású Winkler Zsoltnak világi tanárai voltak a középiskolában, ahol épületvillamossági-szerelő szakképesítést szerzett. A villanyszerelésnek nem volt jelentősége szakmai pályafutására, mert érettségi után azonnal jelentkezett a Hittudományi Főiskolára. Akkoriban Pataky Kornél püspök vette fel a Győri Egyházmegye kispapjai közé. Egy évig előfelvételis katonaként szolgált, a papi szemináriumnak pedig öt esztendőn át volt a tagja.
Winkler Zsoltot 1993-ban szentelték papnak, ezután egy évig a soproni Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek templomában a kápláni teendőket látta el. 1994-ben Pápai Lajos megyés püspök központi szolgálatra rendelte a Győri Egyházmegyéhez, ahol tíz évig püspöki titkárként dolgozott.
2004-től kinevezték plébánosnak Öttevény, Kunsziget és Mosonszentmiklós településekre. Utóbbi helység 2017-től másik egyházmegyei igazgatási egységhez kapcsolódott, viszont helyette további három plébánia került hozzá: Abda, Börcs és Ikrény.
Dr. Veres András püspök 2022. augusztus 1-jei hatállyal Winkler Zsoltot felmentette eddigi lelkipásztori feladatai alól, és miután cseréltek Varga Balázzsal, a csornai Jézus Szíve-plébánia, valamin Szilsárkány és Pásztori ellátását kapta feladatául. Az atya korábban kevésbé ismerte Csornát, annak viszont örül, hogy ezen a településen is van ismerőse, akivel most egy városba kerültek. Mikor tudomására jutott az áthelyezése, több helyről próbált információt szerezni a „Rábaköz fővárosáról”, melyek alapján nagyon pozitív kép alakult ki új lakó- és munkahelyéről.

Falusi plébánosként meg kell szoknia néhány dolgot. Megemlítette a Jézus-szíve templomot, mely méreteinél fogva is nagyobb, mint amilyenben eddig szolgált. Winkler Zsolt megismerkedett az itteni egyházközség képviselő-testületével és szóba került a korábban kialakított közösségi termek későbbi fejlesztése is.
– Szeretném, ha a plébánia nemcsak a plébános lakása, egy irodahelyiség lenne, hanem igazi közösségi tér – mondta a római katolikus pap, aki nyitott, befogadó, barátságos embereknek ismerte meg a csornaiakat. A plébánia irodájában többnyire maga intézi a mindennapos ügyeket, így mindig van alkalma arra, hogy személyesen is találkozzon a helyiekkel.
– Első szentmisém alkalmával elmondtam, hogy egyelőre szeretném megismerni a várost, a hívő közösséget és csak utána szeretném a saját elképzeléseimet megvalósítani. Bizonyosan lesznek változások, és elsődleges célom a közösségépítés, a még szorosabb kapcsolat kialakítása az emberek között. Különösen nagyon komoly feladatom a katolikus iskola lelki életének vezetése, az intézmény dolgozóival való kapcsolattartás. Sokat szeretnék tenni a diákok és a családok érdekében. Távlati elképzeléseim között szerepel valamilyen ifjúsági vagy ministráns csoport létrehozása, a családok közötti kapcsolatok erősítése – tette hozzá.
Céljai közt szerepel, hogy az egyház olyan biztos találkozási pontot jelentsen a csornai fiatalok életében, melyhez néha elegendő a rendszeres párbeszéd és a közös programok szervezése.

Winkler Zsolt már Csornára kerülése előtt felvette a kapcsolatot a premontrei rend helyi képviselőivel, ezért Fazakas Zoltán Márton apátot kérte fel a kunszigeti búcsú szónoklatának megtartására, de a jövőt illetően is kicserélték egymással építő jellegű gondolataikat. A plébános évfolyamtársait is meghívta Csornára, ahol barátságos, szíves fogadtatásban részesítették őket a premontreiek.
– Tényleg azt tapasztalom, amit hallok is a településen, hogy a premontreiek nagyon meghatározó szerzetesrendet, fiatalos, fejlődő közösséget alkotnak, ami nagy értéke a városnak. Ez inspirál engem is, hogy erősödjünk, hogy a Jézus-szíve plébánia a premontreiekkel együtt – nem egymás ellen, hanem egymás mellett – mutatkozzék meg, mint igazi közösség.

– Nagyon szerettem az előző közösségem, de úgy fogom fel, hogy most itt van elrendelt feladatom. Nem lehet úgy végezni a munkát, hogy az ember nem adja bele egészen önmagát. Csak úgy érdemes gondolkodni a fejlesztésekről és a közösség életéről, ha szívvel-lélekkel, teljes odaadással jelen vagyok. Hogy meddig tart az itteni szolgálatom, a Jóistenre kell bízni – fogalmazott Winkler Zsolt.