Fiatalos lendülettel ünnepeltek Rábapatonán a hatvan éve végzett általános iskolások

Ilyen még nem történt a rábapatonai iskola történetében:hatvan éves osztálytalálkozót szerveztek az intézmény falai között. Az egykori és ma már nyugdíjas éveiket töltő tanulók gyermekei – Máténé Kálóczi Ágnes és Márkus Gusztávné – vállalták a összejövetel megszervezését.

Márkus Gusztáv kilenc éves igazgatói pályafutása alatt először vehetett részt ilyen lélekben felemelő rendezvényen: 1956-ban végzett diákok találkoztak az egykori iskola falai közt. A harminchat végzősből huszonegy volt tanuló ölelhette meg egymást. Az éltes korú emberek felelevenítették régi emlékeiket, miközben boldogan beszélgettek a feledésbe nem merült iskolás évekről.

A szervezők nagy lelkesedéssel álltak neki az előkészületeknek. Az egykori iskolások közül huszonnégy személyt sikerült felkutatniuk. Hárman betegség miatt maradtak távol, így huszoneggyen voltak jelen, az elhunyt osztálytársakra pedig néma főhajtással emlékeztek. Előkerültek a táskákból a régi fotók és a családi képek, amelyeket az egykori általános iskolások szívesen nézegettek.
– Meglepetések sorozata a mai nap, kezdve azzal, hogy a Rábaközi Televízió rögzítette az eseményeket – mondta Máténé Kálóczi Ágnes, majd hozzátette: az osztálytársak közül sokan elkerültek a faluból, ezért 1956 óta egyáltalán nem jártak az egykori iskola környékén sem. Márkus Gusztávné elmesélte: az osztálytalálkozó megrendezésének ötlete akkor jutott eszükbe, amikor egy régi fotó került a kezükbe. Az ötvenedik évforduló alkalmával ugyan nem sikerült megszervezni az összejövetelt, de a hatvanadikra már minden stimmelt. A címek, telefonszámok elérhetőségének megszerzése nem jelentett akadályt a két hölgynek. Igaz, többen házasságkötés miatt kerültek más településekre; őket rábapatonai gyökereik által kutatták fel.

– Nyolc évig jártam a rábapatonai általános iskolába, majd elkerültem a középfokú intézménybe. Nagyon jól éreztem magam a faluban, s most, hogy visszajöttem, egészen meg vagyok hatva attól a fejlődéstől, amelyet tapasztaltam. 1948-ban kezdtük az első osztályt, amikor pár tanterem volt, abban is olajos padló, ma pedig a számítógépes szaktanteremtől kezdve a könyvtáron át a tornateremig minden megtalálható – mondta a Budapesten élő Ravasz Ferencné, született Gerencsér Terézia.

– Nagyon szerettem ide járni, kedveltem az osztálytársaimat, szinte mindenkivel jóban voltunk. A gépek és a technika bevonult az iskolába, így modern intézménybe jöhettünk vissza, ahol minden feltétel adott a tanuláshoz – Németh Andrásné.

– Neveltek bennünket a tanárok, amire szükség is volt, mert nagyon elevenek voltunk, ugyanakkor a mostani fiatalok sokkal agresszívebbek. Gyerekként annak örültünk, ha matekóra helyett kézilabdázhattunk. Az iskolától kb. 200 méterre lakó egykori diák óriási fejlődést tapasztalt az alma materben, ahol ma már jól hasznosítható idegen nyelveket oktatnak a gyerekeknek – fogalmazott Balázs Kálmán.