Szent Annna napján ünneplőbe öltözött a város

Az elmúlt esztendőben az egri polgármester meghívta a kapuvári vezetőket, s ekkor merült fel először a gondolat, hogy szívesen látnák a Rábaközben  a fertőszentmiklósi születésű érsek urat. – Hát eljött ez a nap – jegyezte meg Hámori Györgynek az illusztris vendég, aki találkozójuk jelentőségére utalt mondatával, valamint arra, hogy örömmel tett eleget a meghívásnak. Az excellenciás úr meglátva az őt fogadó hintót és kíséretét, azonmód rácsodálkozott a gyönyörű kapuvári népviseletre. A Szent Anna-napi búcsú alkalmával – a város vezetői, valamint a hívek nevében – Dukai Miklós köszöntötte a főtisztelendőt a templomban: Abban a családban, ahol a gyermekeket a tízparancsolatra oktatják, csak összetartó közösség lehet. Nekünk, kapuváriaknak különös szerencsénk, hogy nemcsak az édesanyákat, de a mai alkalommal a nagymamákat is köszönthetjük – fogalmazott a kapuvári egyházközség elnöke.

Nem lehet eléggé megbecsülni a családokat egy olyan világban, amelyik tagadni próbálja az értékét.
Jövő csak akkor van, ha  az embereket a szeretet, a társadalmat pedig egymás megbecsülése tartja össze, amit a családban lehet megtanulni az édesanyáktól, a nagyszülőktől. Ezért is öröm számomra, hogy itt lehetek, és együtt ünnepelhetek a kapuváriakkal, valamint a vendégekkel, akik szintén azért jöttek, hogy Szent Annát tiszteljük.

A külső és a belső kölcsönhatásban vannak egymással. A vasárnap felöltött ünneplő visszahat az ember lelkiállapotára.
Az ünnep Kapuváron a város hűségéről is tanúskodik, arról, hogy hűséges marad a legnemesebb tradícióihoz – hangzott a templomban. Az érsek úr arra biztatta a kapuváriakat, hogy továbbra is ragaszkodjanak hagyományaikhoz, ami nemcsak látványában mutatkozik, hanem felfogásukat is meghatározza.  A megszólaló szerint a múlt értékeinek megtartása egyenlő önmagunk megbecsülésével.

A közösség alapvető értékmeghatározója, hogy mennyire becsüli az idős embereket.
Azokhoz fordulok, akik kéréseikkel jöttek ide, hogy Szent Annától erőt, bátorítást, vigasztalást nyerjenek ahhoz a felelősségteljes hivatáshoz, amelyet ma nagyszülőnek lenni jelent. Lélekben mindannyian elhoztuk ide családunkat, hozzátartozóinkat, ismerőseinket, a nagymamák pedig unokáikért fohászkodnak ma.

A hívőket is egyre több kísértés éri napjainkban, mert mindent az anyagi jólét határoz meg, ami viszont nem teszi maradandóan boldoggá az embert.
Az evangéliumot idézve a fiatalabb generációhoz szólt: az örömhír a boldogság forrása, mert gyönyör tölti el azt, aki a szemével lát és  a fülével hall. A vágyak végletekig tartó kielégítése az anyagi létben valósul meg, és ha a bennünket körülvevő eszközök és tárgyak már céllá válnak, nem tesznek bennünket elégedetté. Mivel az ember többre hivatott, a valódi kincset nem az ilyen értékekben fogja megtalálni, hanem a hitben és a szeretetben. – Csak az lesz véglegesen a miénk, amiről lemondtunk, és képesek vagyunk szeretetből másoknak odaadni – hangzott a megszívlelendő gondolat, amely nemcsak a családokra, hanem az egész társadalomra is vonatkozik.

Radó Tamás kapuvári plébános az ünnepséget követően arról beszélt, hogy a búcsú szakrális jellege mellett a szórakozásról is szól. Az ünnepség előtti napon Mozart koronázási miséjét adta elő az Ars Camerata, a Haydn énekkar és a gartai kórus. A püspökök alá- és feljebbvalósága nem szentség, hanem rangban való eltérést jelent: így beszélhetünk érsekről és bíborosról. Hazánkban négy érsekség működik: az esztergomi, a kalocsai, az egri és a veszprémi – tájékoztatott az atya. Radó Tamás a győri szemináriumban ismerte meg személyesen dr. Ternyák Csabát, aki tudása és magas lelkisége miatt már kispap korában Budapestre került. Kétéves római tanulmányai után püspöki titkár lett a győri egyházmegyében, majd a pápai magyar intézet rektora lett. A főtisztelendőt 1996-ban II. János Pál pápa szentelte püspökké, és tíz évig tartó római kongregációs titkári feladatai után nevezték ki egri érseknek. A kapuvári atya érdekességként említette, hogy az excellenciás úr a mai napig betartja a sorrendet: elsősorban ember, másodsorban keresztény és végül pap, aki  vezetői feladatai mellett is megőrizte közvetlenségét.