A nevezetes nap reggelén a gyülekező ifjak nevének bekiabálásával ellenőrizték a létszámot, majd csoportokra osztották őket. Nem kérdezték, hogy akarnak-e menni, vagy sem, de nem is kellett tiltakozásra számítani, mert a puska vége hamar az ember fejéhez közelített, jobb esetben pedig hadbíróság elé állították az ellenállót. Mivel a laktanyában nem volt elég hely, Fertőrákosra irányították a csapatot, ahol két hétig pajtában laktak, s még váltóruhát sem kaptak. Szeptember 8-án továbbvitték a katonákat: két hónapon át lövészárkot és géppuskafészkeket ástak a hegyekkel szabdalt vidéken. - Mikor Horthy bemondta a fegyverszünetet, már Érsekújváron voltunk, és gyalog jöttünk a dunántúli páncélos laktanyáig - mesélte a veterán -, majd egy nap után bevagoníroztak, és irány Sopron. Társaival szerette volna átkérni magát a páncélosokhoz, azzal a szándékkal, hogy onnét talán meg tudnak lépni, mert már elegük volt a borzalmas laktanyai körülményekből, pedig tisztában voltak vele, milyen veszélyes vállalkozás, ugyanis a katonaszökevényt még a csendőr is gondolkodás nélkül agyonlő-hette. Csak egy hajszálon múlott a honvéd élete, amikor nem tudta felmutatni kimenőjét a kakastollas járőrnek Szentgotthárdon. Már állították volna a falhoz, mikor a szemfüles szakaszvezető kimentette őt.
Kiss Sándor a harcok végét Rimaszombaton érte meg. Csapattársaival zúgták a katonadalokat, mikor rájuk kiabáltak a kórházablakon kihajoló sebesültek: Fiúk, vége a háborúnak! - Ott a katonának nem volt szabad politizálni, a katona nem tudhatott semmit, az csak a parancsot teljesítette - mondta a poklot megjárt veterán. A katona hazakerülése után Győrben vállalt munkát, de bizony keresetét rendre elitta. Egy idő után elege lett a léha életből, és hirtelen nősülésre adta a fejét, melynek eredménye: két gyermek, valamint hat unoka.- Talán még álmomban is meggyötörnek - tette hozzá most már derűsebben a döri veterán. Kiss Sándornak többször is kínálkozott alkalom arra, hogy nyugatra távozzon, de mint mondta, ő mindig otthonszerető volt. Mostanság könyvtárból kölcsönzött háborús történeteket olvasgat a hadifogolytábort is túlélt katona.
 Később nem volt ennyire jó sora, mert menetszázadba zsúfolták a teljes méneskari tábort. Szalai András karácsony környékén azért pár napra hazamehetett. A frontra vezényelt katona  legalább még egyszer találkozni akart a szülőkkel. Mire megkapta a kimenőjét, besötétedett, és egyetlen vonat sem járt, ezért katonatársaival gyalog indultak el a vaksötétben. A napfelkelte Szany határánál érte őket, ahol szétvált a csapat: ki Kapuvár és Szárföld irányába, ő pedig Dör fele folytatta útját. A huszár Rábapordányon áthaladva, a mise alatt érkezett szülőfalujába. - A talpam tele lett hólyaggal, de két öreg szülőm várt. Másnap reggel már indult is Csornára, ahonnét autóval jutott vissza a táborba. - Január 4-én jött egy csomó busz, arra felszállítottak bennünket. Senki se tudta, hogy hová megyünk. A felvidéki Dunaszerdahelyről már felszerelve, lóháton indultak el este. - A lovaknak kerestek helyet, a huszár meg bújt, ahová tudott - jegyezte meg Szalai András, aki 1945 leghidegebb éjszakáján az egyik nagy ütközetet csak azért úszta meg, mert nem volt rendfokozata.
Később nem volt ennyire jó sora, mert menetszázadba zsúfolták a teljes méneskari tábort. Szalai András karácsony környékén azért pár napra hazamehetett. A frontra vezényelt katona  legalább még egyszer találkozni akart a szülőkkel. Mire megkapta a kimenőjét, besötétedett, és egyetlen vonat sem járt, ezért katonatársaival gyalog indultak el a vaksötétben. A napfelkelte Szany határánál érte őket, ahol szétvált a csapat: ki Kapuvár és Szárföld irányába, ő pedig Dör fele folytatta útját. A huszár Rábapordányon áthaladva, a mise alatt érkezett szülőfalujába. - A talpam tele lett hólyaggal, de két öreg szülőm várt. Másnap reggel már indult is Csornára, ahonnét autóval jutott vissza a táborba. - Január 4-én jött egy csomó busz, arra felszállítottak bennünket. Senki se tudta, hogy hová megyünk. A felvidéki Dunaszerdahelyről már felszerelve, lóháton indultak el este. - A lovaknak kerestek helyet, a huszár meg bújt, ahová tudott - jegyezte meg Szalai András, aki 1945 leghidegebb éjszakáján az egyik nagy ütközetet csak azért úszta meg, mert nem volt rendfokozata. 
A háború végén akinek félnivalója volt az oroszoktól, az nyugatra menekült, Szalai bácsi pedig bekerült a sopronkőhidai fegyházba. Csak a tizennyolc éven aluliakat és az idősebbeket engedték szabadon. Éjjelente olyan kicsi cellákba zsúfolták őket, hogy oldalvást fekve fértek el hatan. Ezután három héten át  szállították a katonákat marhavagonokban Szaratovba. A hadifoglyokat sok helyen dolgoztatták, kapáltak a kolhozban, miközben alig kaptak enni.  - A káposztaleves volt a nemzeti eledel, ezért mindennap azt kaptunk, de legalább ha lett volna benne káposzta, mert legtöbbször csak a leve - mondta nevetve  a huszár, majd így folytatta: az árpából készült kásában még szálkák is voltak. Legközelebb még rosz- szabbul jártak,: úszkáltak a bogarak a levesben, alig tudták lehalászni róla, de hát onnan is csak megmenekültünk - szögezte le Szalai András.
Mikor jött a híre, hogy hazamehetnek, külön csoportba válogatták az erősebb fizikumú és a látszólag gyengébb embereket. Húszukat-harmincukat azonban a szénbánya felé szállították, s ekkor már világos volt: csak ők gondolták, hogy Ma-gyarországra mennek. De szerencsére ez az idő is eljött: Debrecenben kapták meg a szabadulólevelet. Öt forint “végkielégítéssel” a zsebében érkezett meg falujába. Az idős szülők éppen fejték a tehenet, mikor váratlanul betoppant fiúk. Sze-gények persze szólni sem bírtak. - Régi szeretőm persze közben férjhez ment, de az a koma, aki elvette, már akkor csapkolódott hozzá, mikor én is kezdtem neki udvarolni - mesélte a döri katona. Nem sokat búsult, ezért hamarosan új társ után nézett, és tíz hónapi ismeretség után megtartották a lagzit: - Tudja a fene, hogyan ment híre, de előbb tudták, hogy Irén lesz a feleségem, mint én elszántam magamat - jegyezte meg. - Nem vesztettem vele semmit, mert megértettük egymást szépen.
 Ünnepi megemlékezés Csornán az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából
	Ünnepi megemlékezés Csornán az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából
	Csorna Város Önkormányzatának ünnepi megemlékezése fáklyás felvonulással vette kezdetét a városháza előtti térről.
 Ünnepi megemlékezés Csornán az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából
	Ünnepi megemlékezés Csornán az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából
	Csorna Város Önkormányzatának ünnepi megemlékezése fáklyás felvonulással vette kezdetét a városháza előtti térről.
 1956-os ünnepi megemlékezés Kapuváron
	1956-os ünnepi megemlékezés Kapuváron
	A szabadság nagyon nagy dolog. Olyan, mint az egészség, akkor vesszük észre, ha már nincs. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, a szabadság és a nemzeti szuverenitás örök értékére, valamint a mártírokra emlékeztek Kapuváron, a Rábaközi Művelődési Központban.
 Az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójára emlékeztek Beleden
	Az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójára emlékeztek Beleden
	Tisztelet azoknak, akik 1956-ban felemelték a szavukat, és tisztelet azoknak is, akik ma is őrzik a szabadság lángját a lelkükben! Vannak napok, amelyek nem múlnak el.
 A csornai Arany János EGYMI-ben rendezték meg  a Magyar Diáksport Napja 2025-ös kiemelt programját
	A csornai Arany János EGYMI-ben rendezték meg  a Magyar Diáksport Napja 2025-ös kiemelt programját
	Az Aktív Iskola Program célja, hogy minél élménydúsabb legyen a mozgás a testnevelés órákon, sőt, ez még a mozgásában korlátozott tanulókra is vonatkozzon.
 Új épületszárnnyal bővült az Arany János utcai óvoda Kapuváron
	Új épületszárnnyal bővült az Arany János utcai óvoda Kapuváron
	Közel 400 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatásban részesült Kapuvár Város Önkormányzata.