1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékében

1956. október 23-a a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt, bármely kicsi is a siker esélye, s bármilyen az áldozat, amit követel.

– Kapuvár Város Önkormányzata és Hámori György polgármester nevében tisztelettel köszöntöm önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen, melyen a 66 évvel ezelőtti sorsfordító őszi napok hősei előtt hajtunk fejet – mondta Kapui Zsófia.
– Az 1956-os forradalom és szabadságharc nekünk magyaroknak a szabadság, a függetlenség és a demokrácia jelképe Illyés Gyula szavaival a példa csodája. Az egykori események felidézése, a hősök emléke előtti tisztelgés mindannyiunk kötelessége, egyúttal méltóságteljes főhajtás azok emléke előtt, akik hittek abban, hogy képesek a szabadság kivívására. Napjainkban talán sokan vannak olyanok, akiknek 1956 elsősorban életkoruknál fogva csupán egy történelmi évszám, egy fejezet a tankönyvben, esetleg egy soha nem látott tragikusan elveszített rokon képe a családi albumban. A forradalom és szabadságharc jelentősége, a hősök példája és a rendkívüli áldozathozatal azonban indokolja, hogy a 66 évvel ezelőtti őszi napok eseményeiről méltó módon szóljunk és felidézzük a példa csodáját – fogalmazott a 12/B osztályos diák.

A köszöntőt követő percekben a Páli Szent Vince Iskolaközpont műsorát hallhatták a megemlékezés résztvevői. „Az emberi öntudat alapja az emlékezet, a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia, s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A megmaradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha, sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol még közvetve se igazoljuk a gyilkosokat. A magyar fiatalok, munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették, ezért ha balsorsukban osztozunk, miénk a reményük is. Nyomorúságuk láncai és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk. A szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk.”