30 éve alakult újjá a 63. Sz. Bessenyei György Cserkészcsapat

Mivel a cserkészet vallásos mozgalom, főleg a hit iránt elkötelezett családok köréből szeretnék bevonzani a fiatalokat. A harminc éve újjáalakult csornai szervezet történetéről Szár Gyula Gergely premontrei atya, a jelenlegi csapatparancsnok mesélt a tévénézőknek.

Ötvennégy millió tagjával a cserkészmozgalom a második legnagyobb nemzetközi szervezet a világon. Alig van néhány olyan ország, ahol ne működnének. Hazánkban ma tizenháromezer aktív tagja van az ifjúsági mozgalomnak, és ide sorolandó még az a hétezer külföldi magyar cserkész, akik szétszóródva élnek a mai országhatáron kívül és a különböző földrészeken.

Csornán az 1920-as években alakult a cserkészcsapat, melyről csak töredék információk maradtak fenn a hiányos beszámolók alapján. Mivel 1948-ban betiltottak minden valláshoz kötődő szerveződést, a premontreiektől is elvették az iskolákat, és a cserkészek sem folytathatták tovább tevékenységüket. Több őrsnél titokban azért megpróbálták fenntartani a kapcsolatot.
A premontrei rendben hamar felismerték, hogy milyen nagyszerű nevelési eszköz rejlik a cserkészetben, ezért alapítottak csapatokat és ezekben általában a parancsnokok is premontrei kanonokok lettek. 
1991 januárjában a csornaiak úgy gondolták, újra kellene indítani a cserkészmozgalmat. Köztük volt néhai dr. Horváth Lóránd Ödön apát, Nyári Tibor egykori szabómester és Kiss Ottó, valamint a város akkori vezetősége. A folytatást úgy kell elképzelni, hogy az ötvenes éveiben járó szerzetes, Bartos Ágoston Imre a csornai Jézus szíve templom hittantermébe várta a fiatalokat. Tavasszal az apátság épületében létrehozták a cserkészotthont. A jó idő beálltával a társaság kiment a szabadba, ahol még jobban érezték magukat.
– Ha kivisszük a fiatalokat a természetbe, ha kicsit személyesebben, kisebb csoportokban foglalkozunk velük, az nagyon hatékony lehet, személyesebbé válnak a kapcsolatok, kialakulhat a szeretetközösség – hangzott a riportban.

A 63. Sz. Bessenyei György Cserkészcsapat nevében a sorszám azt jelöli, hogy hányadikként alakultak meg az országban. Szár Gyula Gergely 13 éves korában maga is azon fiatalok közé tartozott, akik hallgattak a nekik éppen egyháztörténelmet tanító Adorján atya hívó szavára, pedig eleinte nem vette komolyan még a jelentkezési lapot sem. Ismerőse, Németh Balázs viszont eltökélt volt a cserkészmozgalom iránt, ezért elhívta az összejövetelre. Idővel egyre több gyerek csatlakozott hozzájuk. A huszonnyolc fiatalnak a Szany melletti Várkeszőn tartották meg az első tábort, ahol a lányok házikóban, a fiúk pedig sátorban éjszakáztak. Sok érdekes, praktikus dolgot sajátítottak el a természetben. Elsőként a sátor felállítását tanulták meg, majd szép fokozatosan átvették az elvárható viselkedési szabályokat. A tilalmak felsorolása helyett inkább azt rögzítették, hogy a cserkész igazmondó és egyenes lelkű, az állatokat és növényeket egyaránt szereti.
A cserkészmódszer többek között abban áll, hogy az őrsvezetőket a csoporttagoknál néhány évvel idősebbek közül választották, mivel az ő szavára hallgattak a nála valamennyivel fiatalabbak.
Azóta a csornaiakhoz az egész Rábaközből csatlakoztak, az egykori acsalagi raj pedig tavaly önálló csapattá alakultak. Jelenleg ide tartozik az alakuló dunaszigeti csapat is, valamint Farádról és a környező településekről járnak hozzájuk a fiatalok.
A cserkészek, akik különösen kötődnek egyházukhoz, alapvetően visszafogottak, néha azonban merészebb tettekre ragadtatják el magukat.
– Az is előfordult a történelmünk során, hogy a csornai apát vett nekünk egy cserkésztanyát, ami eredetileg hanyi csárda volt. Boldogan elfogadtuk és pályázati pénzeket is felhasználva újítottuk fel. Idővel annyira felbátorodtunk, hogy eljutottunk Montenegróba, ahol az ottani tiszteletbeli magyar konzul kertjében táboroztunk pályázati pénzből – tette hozzá Szár Gyula Gergely. Legalábbis akkor még így gondolták, de csak nem érkezett meg a támogatási összeg, ezért önrészből finanszírozták a tábort. A később megérkezett összegből a következő esztendőben egy toszkánai cserkészparkot vettek célba, melynek fenntartói az ottani premontreiek voltak, és bejárták a környékbeli híres városokat, Rómában is eljutottak.
Az apátság és más támogatók segítik a cserkészprogramok megvalósulását, a szegényebb családokból érkező cserkészeket, de a cserkészek maguk is tesznek azért, hogy részt vehessenek az ezekhez hasonló kirándulásokon. A plébániákon különböző szolgálatokat vállalnak, gereblyéznek, füvet nyírnak, ha úgy alakult, máskor vasat is gyűjtenek. Telente azért nehezebb a dolguk, különösen ha a világjárvány korát éljük, mert ők is csak az internetes gyűlések alkalmával találkozhatnak. Harminc éves jubileumukat szintén az online térben ünnepelték meg, de ami a lényeg, feleleveníthették korábbi élményeiket. Szerencsére ezekből nem volt hiány.
Ha feltérképeznék, hogy miként alakult az elmúlt évtizedek cserkészeinek életpályája, nagyon érdekes kapcsolati háló rajzolódna ki, akár nemzetközi szinten is. Szár Gyula Gergely példaként említette a bécsi taxisofőrt, az egyik multinacionális cég főkönyvelőjét, vagy a térségi országgyűlési képviselőjét, Gyopáros Alpárt.