A betegség közel hozza egymáshoz a sorstársakat

Csodálatra méltó emberek, akik miután szembesülnek betegségükkel, nem magukat sajnálgatva tépelődnek, hanem – hatalmas lelki erőről tanúságot téve – tapasztalataikat megosztva másokon segítenek.

„Mellrák után is van élet” címmel kötetlen beszélgetésre hívták az érdeklődőket nemrég a csornai művelődési központba. A tabuk nélküli, könnyekig ható beszámolókra azért került sor, mert a betegségen átesett nők másokon akarnak segíteni. Ők köszönik szépen, már jól vannak, ezért hasznossá teszik magukat azáltal, hogy mindenkivel megosztják tapasztalataikat.

A betegség nem válogat: Minden nyolcadik nő emlőrákban szenved. A betegség gyógyítható, de előfordulása az ötven és hetven év közötti nőket veszélyezteti a leginkább, ezért főleg ezt a korosztályt hívják kétévente a rendszeres szűrésre. Sajnos a daganatok bizonyos fajtája ennél hamarabb is kialakulhat, ezért minden beteg panaszát egyénileg kell elbírálni. Aki csomót tapint az emlőben, a legrövidebb időn belül forduljon sebészhez – javasolta dr. Sipőcz István. A beteg kezeléséről az ún. onkoteam hozza meg a döntést, melyben az orvosi szakma különböző képviselői vesznek részt: a sebész, a patológus, az onkológus, a sugárterapeuta és a radiológus. A mellrák gyógyítására jellemző, hogy olyan korrekt, kidolgozott protokollok vannak, melyekkel a kezelés teljesen egyénre szabható. Az orvos az elején azért dönt az agresszív kezelés mellett, hogy a betegség ne újuljon ki – tette hozzá a győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház onkológusa.

Bóna Zoltánné 2012-ben, 40. születésnapjára „kapta ajándékba” a betegséget. Ma már minden gond nélkül beszél róla, de jó ideig még kimondani sem bírta magát a szót: Mellrák. Kinga hangsúlyozta: Nagyon fontos az önvizsgálat, hisz a betegség felfedezése előtt fél évvel járt a mammográfián. A szűrés akkor nem mutatott ki rendellenességet. Azonnal orvoshoz fordult, és sajnos beigazolódott a gyanúja. Két és fél hónapot kellett volna várnia a műtétre, ami ilyen esetben megengedhetetlen, ezért tovább próbálkozott, így augusztusban sor került beavatkozásra. Némi öröm az ürömben, hogy az esetet meghallva, akkoriban sokan elmentek a mammográfiára.
A csornai hölgy hat alkalommal kapott kemoterápiát, majd sugárkezelésen esett át, a hormonkezelést pedig öt éven át kell folytatnia. A gyermekjóléti szolgálat munkatársa a kemoterápiát jól viselte, de szeretett volna pihenni ez idő alatt, ezért kilenc hónapig táppénzre ment

Bóna Zoltánné részt vesz egy önkéntes csoport munkájában. A Mellrákinfó Egyesület tagjai a kemoterápiás kezeléssorozat utolsó fázisán áteső hölgyeket látogatják a kórházakban, mert együttérzésükről szeretnék őket biztosítani. Kinga csoporttársai is elmesélték megrázó történetüket, de valamennyien csillogó szemű, életigenlő, bizakodó nőként mutatkoztak be, akik kendőzetlenül beszéltek az őket ért negatív és pozitív tapasztalatokról. Többen lelki eredetű dolognak tulajdonították betegségüket.
Egyikük a diagnózis, vagyis a rosszindulatú mellrák megállapításának egyéves évfordulóján lefutotta a minimaratont. Azóta átesett az első helyreállító műtéten, s még egy vár rá, negyedévente pedig kontrollra jár. – Élek, mint hal a vízben. Ilyen jó életem sosem volt, mert egy csomó jó emberrel hozott össze a betegségem – nyilatkozta az önkéntes.