A magyarok nagy családjához tartoznak

Huszonheten mondták el az eskü szövegét azon a vásárosfalui rendezvényen, melyet tizennegyedik alkalommal tartottak a településen. A nyárbúcsúztatóra nemcsak az ünnepséget rendező község testvérfalujából, Székelyvajáról jöttek el a honosítást kérő vendégek, hanem  Dénesfa és Beled barátai, a Harasztkeréken és Ákosfalván lakó székelyek is. A határainkon túl rekedt magyarokat szeretetteljes közeg fogadta a Dél-Rábaközben.
Molnár Rita képviselő, amikor szüleivel a ‘80-as évek végén ellátogatott Csehszlovákiába, gyermekként még kevésbé értette: Hogyan élhetnek  külföldön a magyarok? A választ azóta több forrásból is megkapta. A vásárosfalui önkormányzat tagjai 2001 nyarán ismerték meg erdélyi barátaikat, s már az első látogatás alkalmával átérezték a hazához tartozás lényegét: aki magyar állampolgár, bármikor beszélheti anyanyelvét, és elénekelheti a Himnuszt és a Szózatot. A 2004-es népszavazás eredménye miatt csalódott vásárosfaluiak a következő esztendőben szimbolikusan tiszteletbeli állampolgárságot adományoztak a testvértelepülés küldöttségének, akik 2011-es eskütételüket követően közjogi értelemben is ide tartozónak mondhatják magukat. Dr. Gál László körjegyző szerint természetes vágya az embernek, hogy része legyen az azonos nyelvet beszélő népcsoportnak. – Az egyszerűsített honosítási eljárás megteremtette a jogi kereteket ahhoz, hogy a hazánkban, illetve más országokban élő magyar anyanyelvűek – felmenők igazolásával – kérelmezzék magyar állampolgárságukat – mondta az államigazgatási eljárásban közreműködő személy, akinek munkáját komoly apparátus segítette. Takács Lajos Dénesfa, Tompáné Balogh Mária Beled, valamint Molnár Sándor, Vásárosfalu elöljárója az ünnepélyes nyilatkozat szövegének elmondása után gratulált a honosítást (visszahonosítást) kért testvértelepülések lakóinak. Tollas Gábor a marosvásárhelyi magyar színház művésze köszönte meg a honosítottak nevében Vásárosfalu polgármesterének, hogy meg-szervezte számukra ezt a szívet-lelket melengető ünnepet. Köszönőbeszédét a színművész Veres Péter Ha nem lehetek szálfa című versével zárta.
Dr. Semjén Zsolt szerint a nemzeti kormány elhatározása könnyen átlátható: a fennmaradás és az életminőség javítása a cél. Vásárosfalui ünnepségen elmondott beszédében a miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta: mindezeket csak akkor tudjuk teljesíteni, ha egyben tartjuk az elszakított területen élőket, valamint az emigrációban szétszóródott magyarságot. A felszólaló fontosnak tartja, hogy ne csak a kultúra, hanem a közjog eszköze is összetartsa a nemzetet, mint ahogy Szent István korában a korona. Minden bizonnyal ősszel megszületik az a törvény, amely listás szavazati joggal együtt adja vissza az állampolgárságot.
Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő kérdése nagyon időszerű: Mitől lesz valaki magyar? A hovatartozás érzése a szívben lakozik, melyet nem lehet fizikai paraméterekkel mérni, épp ezért láthatatlan kapocs köti össze a világban szétszóródott magyarságot, s ez a kötelék felelősséget hárít a nemzet minden egyes tagjára. Dr. Szakács Imre arra biztatta az erdélyi vendégeket, hogy vigyék jó hírét a Rábaköznek, valamint a honosítási eljárásnak. Nem kétséges, hogy mindannyian magyarok vagyunk, ezért éljenek majdani választójogukkal – tolmácsolta a polgári kormány óhaját.
“Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem, a Magyar Köztársaság hű állampolgára leszek.”  Amikor az erdélyiek fennhangon ismételték ezeket a mondatokat, azontúl, hogy ünnepélyes kijelentésük a jogi folyamat szakrális eleme volt, talán Molnár Rita és a vásárosfaluiak vágya is teljesült:  a 2011.augusztus 27-e nevezetes nap marad számukra, és a hivatalos jóvátétellel megfelelő gyógyírt találnak a külhoni magyarok fájdalmának csillapítására.