Az apát út hálás az emberek szeretetéért

A szombathelyi székesegyházban hatvan évvel ezelőtt papi fogadalmat tevő tizenöt fiatalemberből ma már csak ketten élnek. Dr. Horváth Lóránt Ödön a Gondviselőnek tudja be szép hosszú pályafutását. A két világháború közt eszmélő ifjú 1929. augusztus 16-án látta meg a napvilágot a Vas megyei székhelyen.

Átéltem és túléltem a világháborút – emlékezett vissza a prelátus a nehéz időszakra.
1945. március 4-én édesanyja az egyre alacsonyabban szálló bombázógépek hangjára lett figyelmes. A család a Fő téri háromemeletes bérház egyik lakásának szépen terített vasárnapi asztalától állt fel és menekült a légópincébe. A borzalom öt hullámban érkezett Szombathelyre, s nem sokkal ezután „B” listára került az édesapa, aki azon nyomban elvesztette városházi tisztviselői állását.
Horváth Lóránt Ödön, mint a premontrei gimnázium tanulója az egyik nagygyűlés alkalmával hallotta először  Mindszenty József bíboros nagy hatású beszédét, de nyilván a gyermekkori nevelés is befolyásolta elhatározását: pap és tanár szeretett volna lenni. Anélkül, hogy középiskolai tanár vált volna belőle, Csornára kerülése előtt húsz éven át foglalkozott a nebulókkal a győri hittudományi intézetben. Két évi rábaközi ténykedése után jött a nagy államosítás, amikor betiltották a szerzetesrendeket, de benne olyan erős volt a papi hivatástudat, hogy ezt a nehézséget is legyőzte. A Szombathelyi Egyházmegye szemináriumában megint csak két évet töltött, mert oda is elért a vasszigor hulláma. A megyéspüspök révén eljutott a budapesti hittudományi akadémiára, ahol doktorátussal fejezte be teológiai tanulmányait, de tartva az akadályoztatástól, társaival a negyedév végén felszentelték pappá. Dr. Horváth Lóránt Ödön a Szombathelyi Egyházmegyében folytatta tanulmányait.  Ezután több faluban és városban lelkipásztorként dolgozott, majd kikötött a győri szemináriumban, ahol erkölcsteológiát tanított. 1990-ben  egykori gimnáziumi tanárai, a még élő rendtagok megválasztották prépost prelátusnak. Dr. Horváth Lóránt Ödönnek nagy feladatot jelentett az egykori ingatlanok visszaszerzése, amelyek rossz állapotban és szinte teljesen kifosztva kerültek az egyházmegyéhez. A szombathelyi gimnázium újbóli megnyitása jelentette számára az egyik legnagyobb örömöt.

A hivatás szépsége abból fakad, hogy egyesíti az ifjúság nevelését, valamint a hívek lelki igényeinek kielégítését.
Ha kevesen is vagyunk, de azért jönnek a fiatalok, és ők folytatják a kettős tevékenységet: Szombathelyen tanítanak, azonkívül Csornán és a környékbeli plébániákon lelkipásztori munkát végeznek. Dr. Horváth Lóránt Ödön nehezen viselte, amikor külső hatalom korlátozta céljai elérésében, ezért egyenesen Isten csodájának tekinti, hogy mégis végig tudta vinni, amit fiatalon elképzelt. Szerencsére megmaradt benne a remény, hogy idővel minden jóra fordul. Túl a nyolcvanon különösebb tervei már nincsenek, és kellemesen tölti el a szombathelyi rendház megszokott légköre, valamint a gimnázium közelsége. Az egyensúlyzavarral küzdő apátnak a diákok szinte egymást licitálva, készséggel nyújtják a karjukat. Dr. Horváth Lóránt Ödön csornai rendtársai körében ugyanilyen jól érzi magát, ahol az emberek szintén kitüntetett figyelemmel övezik, mert a szeretetük nélkül nem lenne ilyen gazdag az élete.

Dr. Horváth Lóránt Ödönt pályafutása során többször is elismerték: Szombathelyen a város oktatásügyéért kifejtett tevékenységét jutalmaz-ták. 1997-ben dr. Horváth Lóránt Ödön munkássá-gát Csorna Városért Em-lékéremmel ismerték el, 2002-ben pedig megkapta a Csorna Város Díszpol-gára címet. A nyugalma-zott premontrei apát ér-demei elismeréseként idén tavasszal a fővárosban megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.