Az egészségügyben nem csupán biológiai lényekkel, hanem tudatos emberekkel foglalkoznak

Dr. Turi György a “nyolc évig tartó szocialista uralom után”, már az egy évvel ezelőtti Semmelweis-napi ünnepségen  abban bízott, és amelynek hangot is adott, hogy enyhülni fognak az egészségüggyel kapcsolatos szorítások. A 2011-es csornai ünnepségen keserű szájízzel említette: nem az történt, mint amire számított. A polgármester bírálta és egyben cáfolta a megyei kórház szülész főorvosának szakmai megállapítását, amely meglátása szerint nem a csornai ágyak megszüntetésének gondjával foglalkozott, hanem azzal, hogy a városban túl magas a császármetszések száma. Dr. Turi György példaként említette – amellyel  már a testületi ülésen is foglalkozott – hogy felesége, és két császármetszéssel világra jött fia is jó egészségnek örvend, vagyis ezzel azt akarta mondani, hogy rá kellene bízni az orvosokra a megfelelő beavatkozás kiválasztását. A városatya feldúlt lelkiállapotban folytatta a beszédet: Meg kell várni, amíg a felsőbb körök Csornára kényszerítik az intézkedéseket. – Önként ne tegyük bele a fejünket a nyaktilóba, várjuk meg, amíg ezt felülről kimondják.
A polgármester ezt követően hosszasan taglalta a kórház megmentése érdekében kifejtett tárgyalásokat, és az ezekről szóló levelezéseket, valamint emlékeztetőket. A felszólaló főként azt sérelmezte, hogy nem ismeri a döntést hozók szándékát, majd elnézést kért az egészségügyi dolgozóktól,  a nem kifejezetten ünnepi alkalomra illő előadásért, de szerinte hallgatóságának is meg kell ismernie a súlyos gondokat. Meg sem várva a tapsot, újabb felkiáltást intézett: – Attól függetlenül továbbra is fogok küzdeni a kórházért, mert csornai vagyok!
Dr. Winiczai Zoltán kevésbé osztotta az előtte szóló véleményét, mert mint mondta, sokkal optimistábban közelíti meg a folyamatot és az ahhoz kapcsolódó tárgyalásokat. Az igazgató-főorvos a negatívumok helyett a csornai kórház jövőjére vonatkozó elképzeléseket hangsúlyozta, majd felhívta a figyelmet a Semmelweis-nap valódi céljára, vagyis az egészségügyben dolgozók ünneplésére. Az igazgató dr. Turi Györgyhöz képest más logika szerint közelítette meg a problémát: – Paradigmaváltás van folyamatban az egészségügyben: akár velünk, akár nélkülünk. Nyilvánvaló, hogy nekünk olyan víziót kell képviselnünk, amilyent elfogad majd a felsőbb hatóság – fogalmazott higgadtan a szakember, aki a Margit Kórház ezután bekövetkező, felfelé ívelő korszakában bízik.
Dr. Vályi Péter főorvos Semmelweis Ignácnak arról az emberi oldaláról beszélt, amelyről ritkábban esik szó. A lelkiismeretesség, a kötelességtudás és az önzetlenség mintaképét a pénzszerzés és dicsőségvágy sosem vezérelte. Az anyák megmentője nem fogadta el a külföldi professzori állást, mert ő országáért akart dolgozni. A főorvos kifejtette a Margit Kórházra vonatkozó elképzelését is. Mivel jól ismeri és korábban oktatta is ezt a témát, az átfogó rehabilitációban látja a megoldást, mely közel sem csak a betegség utáni tennivalókat jelenti. Szerinte a “prekurabilitációban” (prevenció, kuráció és rehabilitáció egysége)van az orvostudomány jövője, mely a megelőzést, a gyógyítást és a helyreállító utógondozást egyidejűleg magában foglalja. Dr. Vályi nem annyira betegnek, mint inkább egészségkárosodott személynek tekinti a vele kapcsolatba került pácienseket, akik szeretnének visszatérni a társadalomba. Az említett hármas összefüggésnek a jegyében kellene megalkotni a csornai egészségügyi programot, mellyel a Margit Kórház élenjáró intézmény lehetne az országban, mivel ilyen típusú egység még nem működik hazánkban. A  röviden felvázolt, de a birtokában lévő, s általa részletesen kidolgozott  koncepcióhoz, vagyis az oktatási intézmények, a szociális hálózat és az egészségügyi szakemberek együttműködéséhez kérte a Semmelweis-napon megjelent dolgozók támogatását, továbbá optimizmusra biztatta őket.