Hatalmas erő birtokában vagyunk, csak higgyünk magunkban

Az egészségtudatos, tetteiért felelősséget vállaló ember képes megküzdeni az élet nehézségeivel, mert tisztában van cselekedetei következményeivel. A derűs, harmóniát sugárzó egyén hatalmas „titkok” birtokában van, hisz képes leküzdeni a stresszt.

Örvendetes, hogy az em-berek elgondolkodnak sa-ját életükről, sorsukról, mert akkor nyi-tottak a személyiséget közvetlenül gya-rapító alkalmazott pszichológia új üze-neteinek befogadására. Az egészségpszichológia újfajta szemlélettel ismerteti meg az érdeklődőket, mert nem a tiltásból és a megfélemlítésből indul ki, hanem szembesíti az egyént a problémákkal – vezette be mondanivalóját dr. Bagdy Emőke „Lelki útikalauz” című csornai előadásán. Ha jól vagyunk, kevésbé foglalkoztat bennünket, hogy mi történik velünk, ezért ritkán gondolkodunk el a következőről: Vajon milyen irányból ér bennünket a stressz? A számunkra fontos emberek és a jelentőséggel bíró események izgatnak bennünket, mert a többi dolog nincs hatással ránk – jegyezte meg a pszichoterapeuta.
Az önismeret megszerzése nagyon bonyolult folyamat, mert függ attól is, hogy mivel jellemezzük magunkat. Mindenkinek van „lelki tyúkszeme”, melyre ha rágázolnak, a korábbitól eltérő viselkedést vált ki az egyébként nyugodt emberekből, hisz a legérzékenyebb pontján érinti őket. A második szint a környezet által visszatükrözött énkép, mely nem mindig fedi az önmagunkról alkotott, néha illuzórikus világot, a tulajdonított vélemények pedig sokszor feltételezésen alapulnak (azt gondolom, hogy szépnek és jónak tartasz, ezért kedvelsz engem). A vágyaink, a számunkra szimpatikus emberekkel való azonosulási szándék pozitív energiákat indít el bennünk. Az igazi önismeretre törekvő ember felteszi a legfontosabb kérdést: Hogy váltam ilyenné?
Hirtelen kirohanásainkat sokszor megbánjuk, ezért szeretnénk utólag semmissé tenni. A legfontosabb, hogy ilyenkor a következőn gondolkodjunk: Honnan ered a nem épp hozzánk méltó reakció? Nem születünk kész viselkedésmintákkal, mert mindent megfigyelünk, eltanulunk szüleinktől, barátainktól, nevelőinktől.
Az interakció több mint kommunikáció, mert egymás közti jelentések cseréje. Hogy miként fogjuk fel környezetünk történéseit, változásait, nagyrészt érzelmi beállítottságunkon múlik, s kisebb mértékben az értelmező tudat munkájának eredménye. Így lehetséges, hogy a beszélni nem képes csecsemő is „megérti” a szülei közt kialakult átmeneti feszültséget.
Az élet minősége attól is függ, hogy az egyéneknek ugyanaz a dolog vagy jelenség mit jelent. A képlet azért mégsem ilyen egyszerű, mert képtelenek vagyunk elvonatkoztatni az „én”-től. Mivel nincs a dolgoknak egyértelmű jelentése, mindenki másként értelmezi, érzékeli azokat. Dr. Bagdy Emőke egyszerű példát mondott az előbbire: A színpadon látható pódium a fellépésre váró színészben szorongást okozhat, míg a gyermek csak játékszernek tekinti a tárgyat. Tehát a dolgokkal kapcsolatos jelentéseket mindenki maga írja meg. Legrégebbi tapasztalataink olyan mélyen belénk rögzülnek, hogy később főként ezek alapján fogjuk fel a történéseket. A velünk történt kellemetlen eseményeket bátran mondjuk el ismerőseinknek, akik akkor segítenek rajtunk, ha szép csendben, okoskodás nélkül végighallgatják „sirámainkat”. Másik kitűnő eszköz lelkünk rendbe hozatalára a humor, mert a vidámság plusz energiát ad.
Honnan jöttél? Hova tartasz? Milyen hitet és meggyőződést vallasz? Milyen terveket, vágyakat dédelgetsz magadban? Milyen célkitűzéseket teszel? Egyes egyedül az emberi lény képes két fajta megismerési módot alkalmazni identitásának meghatározásához: a racionálist (ok-okozati viszonyokat, törvényeket, összefüggéseket, szavakat), valamint az objektív erővel alá nem támasztott hitbéli elképzelést. (Szerk.: Utóbbi nem azonos a vallásos meggyőződéssel.)
A pszichológiatudományok kandidátusa szerint eltúlozzuk a bizonyítékokon alapuló tudományos megállapítások jelentőségét élettervünk létrehozásában, életminőségünk meghatározásában. Dr. Bagdy Emőke sokkal fajsúlyosabbnak tartja az akarat, a szándék, az előretekintés, az elvárás és az ahhoz való viszonyulás kérdését. Aki hisz önmagában, egyfajta iránytűként tudja felhasználni ezeket a megismerési módozatokat.
– A lelki ember gerincét a hit adja, az izomzat pedig a reménység. Utóbbi szárnyakat ad, ami hatalmas lelki erő. A mozgáshoz szükséges energiát pedig a szeretetből nyerjük – hangzott az előadásban. Nagy baj van velünk, mert a magyarok többsége szó szerint belebetegszik az életbe, ellenben a „golyóálló” emberek olyan lelkierővel vannak felvértezve, hogy kivédenek minden támadást. Émile Durkheim francia szociológus már a múlt században megfogalmazta az anómia állapotát, vagyis akaratunk ellenére kerülünk bele a negatív világsodrásba. A farkastörvényeket diktáló szabadversenyes kapitalizmus kiszámíthatatlanságában egzisztenciális félelmeink miatt elveszítjük biztonságérzetünket. Az embernek minden körülmények között hinnie kell „erőrendszerében”, vagyis az önmagába vetett hitben. Akinek van kiért és miért élnie, az szinte mindent elvisel. Testünk csupán az értelmi és érzelmi tudatunkban megjelenő gondolatok „szolgája”, ezért végrehajtja a pozitív üzeneteket. A létezés egyetlen törvénye az élet szeretete, tisztelete és szolgálata.