Kapuvárról utcát neveztek el Londonban

Rendhagyó történelemóra vendége volt a kapuvári származású Abelesz Ernő a Felsőbüki Nagy Pál Gimnáziumban. A Londonban élő holokauszt túlélő gyermekkoráról, valamint az átélt szörnyűségekről beszélt hallgatóságának.

– Kellemes gyermekkorom volt, sokat játszottam az unokatestvérekkel, sportoltam és nagyon szerettem iskolába járni. Faltam a történelmet és a földrajzot, a világ összes országának meg tudtam nevezni a fővárosát – mondta Abelesz Ernő, aki Kapuváron, a Szent István utcában lakott családjával. A házat azóta lebontották, így nem maradt meg az utókornak. Hatan voltak testvérek, és négy nagybátyja is Kapuváron élt.
– Kis hitközség volt a mienk, mindenki ismert mindenkit, és voltak köztünk szegények és tehetősebbek. Minden zsidó ünnepnek meg volt a jellegzetessége. A zsinagóga a Rába híd jobb oldalán helyezkedett el. A háború után csak a földszintet használtuk, mert az épület teteje tönkrement – beszélt az akkori hitéletről Abelesz Ernő. Minden nap imával indítottak, és a héber fohászt a következő mondattal fejezték be: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Nagy-Magyarország feltámadásában.
– Amikor 1941-ben Magyarország Hitler oldalán hadat üzent a Szovjetuniónak, a zsidókat nem engedték katonának, mondván, hogy ők nem igazi magyarok és átállnak az ellenséghez. A háború éveiben még nem fordult annyira rosszra a sorsuk, bár kezdték bevezetni a különböző korlátozásokat – hangzott a visszaemlékezésben.
Hazánk német megszállásakor azonban minden megváltozott, és előkerültek a sárga csillagok. Kapuvár erre kijelölt házaiba költöztették őket, még a vidéki hitközségek szórványos zsidó lakosságát is beterelték a városba, ahonnét megkezdődött a gettóba szállítás. Lengyelország lett a zsidó nép temetője. Abelesz Ernő fiatal kora ellenére tudta, hogy Auschwitz maga a pokol, ahol naponta tízereket égettek el. Látta az éjjeli lángot, a nappali füstöt , s mivel a krematórium is megtelt, gödrökben semmisítették meg az áldozatokat. Mesélőnk kis termete miatt többször abba a csoportba került, amelyet a megsemmisítésre szántak, és életét csak leleményességének és elszántságának köszönhette.
„A tale of two brothers” című könyve két részből áll, az egyik róla, a másik pedig a testvéréről szól. Az átélt szörnyűségek ellenére mindvégig érezte, hogy életben fog maradni, amit azzal szeretne meghálálni, hogy ahol lehet, segíti a zsidó temetők rendben tartását. – Talán emiatt a küldetés miatt maradtam életben, és amíg egészségem engedi, tovább folytatom – tette hozzá.
Érdekességként említette, hogy Londonban van egy Kapuvárról elnevezett utca. Az egykor ingatlanokkal foglalkozó üzletember nevezte el így, emlékezve szülővárosára. A történet szerint minden üzlethelyiségnek volt egy udvara, ahol megfordították a sorrendet, mert hátulról építették hozzá a meglévő tömbökhöz a 19 lakást. A házak hátsó vonalában létrejött egy új útszakasz, amit Kapuvár köznek nevezett el.